|
3. fejezet
Mikor beértünk, Horatio már várt.
- Jó reggelt. Hogy aludtál Kristine?
-A szálloda gyönyörű és köszönöm nagyon jól. - itt lopva Ryan-re pillantottam, amit reméltem, hogy a főnök nem vett észre.
- Ennek örülök. Kaptok közösen egy ügyet, de Eric is veletek megy.
- Rendben van.
- Miről lenne szó?- kérdezte Ryan.
- Egy szállodában történt gyilkosság. Frank már a helyszínen van, Alexx-el együtt.
- Indulunk.
- Eric! Munka van. - szóltam be neki a laborba.
- Mehetünk. - felkapta a mellényét, majd odaszaladt hozzám.
- Kész vagy?
- Igen. Hogy telt az éjszakád?- vigyorgott az előttünk lépkedő Ryan-re.
- Nagyon jól.
- Nem unatkoztál?
- Nem, mert aludtam. – mondtam kicsit mérgelődve.
- Értem.
Eric a saját kocsijával ment, én pedig Ryan mellé ültem, nem meglepő módon.
- Mi a gond? – kérdezte, amikor behuppantam mellé.
- Eric azt kérdezte, hogy milyen volt az éjszakám és egyfolytában rád célozgat.
- Tudom, hogy zavaró, de így próbál csapdába csalni. Ne dőlj be neki. Nem tud semmit.
- Nem is fog megtudni?
- Sem ő, sem senki más.
- Akkor jó. –fogtam meg a kezét, amire ő egy mosollyal válaszolt.
Amint megérkeztünk a helyszínre Frank elmondott mindent és üdvözölt.
- Szia, mit tudunk? –érdeklődött Eric.
- Hát, egy 17 éves lány. A neve Elizabeth Harris. Nem régiben ott hagyta az iskolát és megszökött a barátjával. A családtagokat már értesítettük.
- Köszi Frank.
Oda sétáltunk Alexx-hez.
- Szia Alexx. Mesélj nekünk. – kérte Ryan.
- Sziasztok. Ez nem lesz Happy End. Szerencsétlen kislányt többször mellkason szúrták. Haláloka kivérzés. A fegyver valami nagyon éles dolog lehet, de nem kés.
- Oké. Köszi.
A hullaszállítók elvitték a testet miután lefényképeztünk mindent. A szálloda részleg óriási volt, legalább 6 helyiség. A hálószobába mentem DNS-t keresni. Eric a fürdőket vizsgálta át.
Ryan pedig a nappalit nézte meg.
Mikor feltúrtam az ágyat, Ryan lépett be a szobába.
- Találtál valamit?- kérdezte. Én erre úgy megijedtem, hogy majdnem beleestem az ágynemű kupacba, de szerencsére Ryan elkapott.
- Héj, megijesztettelek? –kérdezte halkan. Megfordultam és megkapaszkodtam a nyakában.
- Egy picikét. – erre egy édes mosollyal válaszolt.
- Áll még a mai nap?
- Miért ne állna?
- Mert Eric bekavart reggel…
- Nem tud úgy bekavarni, hogy lemondjam az esténket. - nyugtattam meg.
- Ezt örömmel hallom.
- Viszont akármennyire rossz is, de el kellene, engedünk egymást, mert akármikor benyithat.
- Igazad van. – ezzel elengedte a derekamat, én pedig lefejtettem a karjaimat a nyakáról.
- Nos, találtam hajszálakat és ondót is.
- Srácok! Meg van a gyilkos fegyver. –hallottuk Eric kiabálását a fürdőből.
- És mi az?
- Nem fogod elhinni, de egy törött borotvapenge.
- Az hogy hatolt olyan mélyre?- döbbentem le.
- Hát így. – mutatta fel a késnyélből és pengéből álló fegyvert.
- Ez előre kitervelt emberölés volt. –állapította meg Ryan.
- Pontosan. –helyeseltem.
- Van rajta ujjlenyomat?
- Hemzseg. –örvendezett Eric.
- Akkor az ügy lezárva. – mondta Ryan.
Visszakocsikáztunk a laborba és jelentettük a fejleményeket Horationak.
- Gratulálok az első megoldott ügyedhez.
- Köszönöm főnök. –mosolyogtam.
- Mára, ha gondoljátok végeztetek. Elég késő van. - az órámra pillantottam már fél 8 volt.
- Rendben van. Jó éjszakát. –köszöntünk el.
Mindenki ment a maga dolgára. Lesétáltam a parkolóba, amint leértem az újonnan kapott autómhoz, valaki hátulról megölelt.
- Ryan. - mondtam, majd szembefordultam vele, amire ő egy apró csókkal reagált.
- Igen. Mehetünk?
- Persze, de mi lesz a kocsimmal?
- Legalább holnap nem kell le parkolnod.
- Ez igaz. - nevettem.
Beszálltunk az övébe és az egyik étteremhez furikáztunk. Ott megbeszéltük a napunkat és mindent mást. Amikor befejeztük a vacsorát hazavitt.
- Nem iszunk meg valamit? –invitáltam be.
- Mint tegnap?
- Hát…- próbáltam válaszolni, de már is felkapott és letett a kanapéra.
- Mit kérsz? –kérdezte.
- Az nem az én bárszekrényem? –nevettem, amikor kiszedett belőle két poharat és egy üveg whiskyt.
- De igen, viszont most én látlak el.
- Megadom magam. – mondtam, majd belekortyoltam az italba.
Épp, hogy letettem a poharat Ryan ajkai máris az enyémen voltak. Ha ez nem lenne elég, bepótoltuk azt, amit az előző éjjel elmulasztottunk.
Amikor kinyitottam a szemem, a hálószobában találtam magam Ryan karjai közt.
- Jó reggelt. –köszönt, amikor felnéztem.
- Sosem volt még ennél jobb. – válaszoltam neki.
- Ami azt illeti nekem sem. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Csak ott feküdtünk és élveztük a pillanatot. Amikor úgy döntöttünk, hogy ideje felkelni Ryan elment zuhanyozni, én pedig még feküdtem egy picit. Hirtelen megszólalt a csengőm.
- Megyek! – kiabáltam ki, miközben a köntössel bajlódtam.
Kitártam az ajtót és ott állt Eric.
- Szia, te mit keresel itt?- ütköztem meg.
- Hoztam neked reggelit, mert még nem ismerjük egymást, gondoltam kedveskedem neked.
- Oh, köszi, de csak most keltem fel és… - ebben a pillanatban Ryan lépett ki a fürdőből egy szál boxerben.
- Mi a…?- képedt el Eric.
- Nem az aminek…- próbáltam menteni a dolgokat.
- De igen az. – mondta Ryan és megölelt hátulról.
- Bocsi a zavarásért, de Úr Isten!
- Most mi van?- vigyorgott Ryan.
- Hogy mi van? Te? Meg Ő?
- Igen Én és Ő. – válaszoltam Ryan helyett.
- Horatio tudja már?
- Nem, mivel elég friss a dolog…
- Elég friss? Apám! Kemény 2 napja van itt szerencsétlen és már is letámadtad?
- Ez nem letámadás. Szeretem. – ezen a kijelentésén teljesen meghökkentem.
- Mi van?- nézett Eric idióta fejjel.
- Szeretem. – ismételte meg egyszerűen.
- És te?
- Én is. – válaszoltam.
- Rendben van. Azért ezt kemény dolog. Mondom, felsétálok, hozok neked reggelit, közben elmesélem, hogy ki vagyok, mi vagyok. Erre itt találom a haveromat majdnem csupaszul… Várjatok, ezt fel kell dolgoznom.
- Neked kell feldolgoznod? Ki smárolt tegnap a DNS laborban Calleighvel? – vigyorgott Ryan.
- Te honnan…?
- Láttam, de nem akartam zavarni.
- Értem. Szóval te is befogod és én is.
- Jó ötlet.
- Nos, további szép napot. Majd bent találkozunk.
Ezzel kisétált az ajtón.
- Most mi lesz?- kérdezte.
- Nem tudom. Szerintem nem fogja tovább adni, maximum Calleighnek.
- Igen.
- Komolyan gondoltad?
- Mit?
- Hogy szeretsz…
- Igen. – mondta, majd megcsókolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
