|
1. fejezet
Megjegyzés: A Barbara Goldschmidt & Greg Sanders másik vonala. Tudjuk, hogy Barbara és Kristine régóta ismerik egymást. Most kiderül mi, miért alakult így.
Megkezdődött egy újabb tökéletes nap, újabb gyilkosságokkal, itt New Yorkban.
Nagy fáradtan lecsaptam a vekkert, majd kikászálódtam az ágyamból. Bementem a fürdőszobába fogat mosni, lezuhanyozni. Felöltöztem, megreggeliztem és elindultam a munkahelyemre. Fél óra múlva megérkeztem a New Yorki Bűnügyi Laborba. Szerettem a munkámat. Mindenki-mindenkivel jól kijött, tökéletes harmóniában tudtunk dolgozni.
- Hello Főnök!- köszöntöttem Mac-et.
- Jó reggelt Kristine!- mosolygott rám.
- Történt valami az éjjel?
- Ami azt illeti, igen. 2 gyilkosság. Az egyiket te kapod meg Stellával. A másik Dannyre és Barbarára marad.
- Rendben van. Megkeresem Stellát.
Elindultam az irodájába.
- Szia! Találkoztál már Mac-el?
- Szia. Igen, mondta, hogy együtt megyünk. Indulunk?
- Igen, de én vezetek!- vigyorogtam.
- Jó, legyen. - mosolygott vissza.
Mikor megérkeztünk a helyszínre, Flack és Sheldon már várt. Ő volt a New Yorki labor korboncnoka.
- Szia. Meg tudtál állapítani valamit?- kérdeztem hányingerrel küszködve. A hulla teljesen szétroncsolódott.
- Igen. Az áldozat neve Richard Smith. 35 év körüli, fehér férfi. Feleség, két gyerek.
Halál okát nehéz itt megállapítani, beviszem a laborba, hátha többet tudok meg. Annyi biztos, kicsit túl sok savat ihatott…- mosolygott Sheldon.
- Köszi Hawkes! – búcsúztunk el.
- Na, most mi jövünk. - mondta Stella.
Mikor leszedtünk minden ujjlenyomatot a házból és minden nyomot összekapartunk, megszólalt a csipogóm.
- Stella! Mac keres. Menjünk, szerintem fontos.
- Igen, különben nem zavarna.
Visszamentünk a laborba.
- Miért csipogtál?- érdeklődött Stella, de ekkor Barbara, Danny, Sheldon, majd Adam is megjelent.
- Tudjátok, hogy elég kevesen vagyunk. A Montanai labor elküldött hozzánk egy újoncot. A neve Lindsay Monroe. Mostantól véglegesen velünk fog dolgozni. 1 óra múlva érkezik meg a gépe. Szeretném, ha kedvesen fogadnátok.
- Na, ne már! Montana? Az Isten háta mögül felbukkan egy újonc és örüljünk neki?- nyávogott Danny.
- Igen. Valahogy úgy. Egyéb ellenvetés?
- Nincs.
Ezzel Mac visszament az irodájába, mi pedig a dolgunkra.
Furcsa mód valamennyire én sem örültem az új lány felbukkanásának. Rossz előérzetem támadt.
Stellával már minden hozzátartozót kihallgattunk az üggyel kapcsolatban, most épp az ujjlenyomatokat elemeztük. Dannyék egy állatkerti helyszínen voltak. Amikor már épp elmélyedtem volna a gondolataimban, Stella felkiáltott.
- Ezazzz!!!
- Mi?- kérdeztem zavartan.
- Megvan, hogy kitette.
- Mire jutottál?
- A fia.
- Mi? Miért tenne ilyet?
- Mert az apja kitagadta miután megtudta, hogy lopott tőle. Tökéletes indok, és mivel gazdag család, sok az örökség. Lehet, hogy a nyomok eltüntetésével próbálkozott, ezért használt savat.
Stella megint behívatta a fiút, aki a nyomás hatására bevallott mindent.
- Szép munka volt!- gratulált Mac, amikor visszatértek az állatkertből.
- Köszi. Hogy áll a ti ügyetek?
- Nagyon jól, hála Lindsay-nek.
- Tényleg. Itt van már?
- Dannyvel a laborban.
- Megyek, bemutatkozom.
Útközben belebotlottam Barbarába.
- Szia. Milyen az új lány?
- Igazából, nekem tök mindegy. Majd megszokjuk. Minket is elfogadtak, nem?- mosolygott.
- Igen, de azért kíváncsi lennék, hogy Danny nálunk is ennyire tiltakozott-e.
- Jaja. Remélem nem. Na, de sietek, mert még van 8 db ujjlenyomat, aminek gazdát kell keresnem.
- Oké. Majd holnap találkozunk.
- Szia.
Beléptem a laborba és egy teljesen átlagos nővel találtam magam szemben, aki kicsit zavarban volt.
- Szia. Kristine Wright vagyok.
- Oh… Örvendek. Én Lindsay Monroe. Most érkeztem pár órája.
- Igen, tudom. Eddig hogy tetszik a labor?
- Nagyon jó, csak vannak, akik nem igazán örülnek itt nekem. - oldalra néztem és Danny értetlen fejjel ránk vigyorgott.
- Ne is törődj vele. Velem is ilyen volt először. Majd megnyugszik.
- Remélem.
- Na, én mára befejeztem, jó munkát.
- Szia.
Amikor hazaértem ledobáltam a ruháimat, bedőltem az ágyba és rögtön elaludtam, ez után a fárasztó nap után.
Reggel frissen, de kicsit nyúzottan ébredtem. Még álmosan, de korán bementem a laborba, hátha kapok valami munkát. Érdekes módon Mac nem volt az irodájában. Visszafelé találkoztam Adammel.
- Szia Kristine. Mi újság?
- Szia, Mac-et kerestem munka ügyben.
- Valami konferencia félén van. Leépítéssel kapcsolatban. Remélem engem, és a csapatból senkit nem dobnak ki. Tudod túl sok a költségvetés…
- Oh… értem. Akkor megyek, keresek valamit, amivel elfoglalhatom magam.
- Szia-szia.
Ott hagytam Adamet. Megint eluralkodott rajtam az a rossz érzés, mint tegnap. Leépítés? Miért? Tőlünk ne vegyenek el senkit! Ha engem rúgnak ki? Hová megyek?
Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, de neki mentem valakinek.
- Jó reggelt Kristine.
- Szia Mac. Bocsi, csak nagyon elbambultam.
- Nem gond. Találkoztam Adammel. Mondta, hogy kerestél.
- Igen. Kapok mára valami feladatot?
- Ami azt illeti, szerettem volna veled beszélni az irodámban.
- Rendben…
Ismét előjött a szorongás.
Becsukta maga mögött az ajtót, majd leültünk.
- Tudod hogy hol voltam?
- Adam mesélt valamit egy megbeszélésről, és leépítésről…
- Pontosan. Szóval, a labor nem tud ennyi embert finanszírozni, pedig így is kevesen vagyunk. Főleg, hogy tegnap új ember érkezett. A lényeg, hogy 2 emberemet el kell bocsátanom. Nem túl boldogan teszem, de meg kell értened, hogy…
- Hogy én leszek az egyik. –fejeztem be a mondatát. Végre megértettem, hogy miért vagyok rosszul napok óta.
- Igen, sajnálom.
- Ki a másik?
- Barbara.
- Mi?? Tudja már?
- Igen, tőle jöttem, amikor összefutottunk. Viszont nehogy azt hidd, hogy nem gondoskodom rólatok. Kerestem helyet neki. Te még maradhatsz egy ideig. Viszont utána el kell gondolkoznod, hogy hová szeretnél menni. Mindent elintézek neked. Választhatsz Miami, Las Vegas, Los Angeles és Washington közül. Akárhol szívesen látnak majd. Barbara Vegast választotta.
- Rendben van. Mégis meddig maradhatok?
- Amíg kedved tartja, de majd a felsőbb vezetés szólni fog.
- Köszi Mac. –azzal elindultam kifelé.
- Kristine!- szólt utánam.
- Igen?
- Tényleg sajnálom, de mivel itt van Lindsay…
- Nem gond Mac, majd gondolkodom hová menjek. –ezzel kijöttem az irodából. Forgott velem a világ.
Elhagyni a legjobb barátaimat? Soha többé nem látni Barbarát? Danny, Adam, Flack, Jess, Sheldon, Stella… mindenki nagyon fog hiányozni.
- Szia Kristine. Mi a baj?- érdeklődött Stella a folyosón.
- Szia. Oh… majd Mac elmeséli, nekem még fel kell dolgoznom. -Ott hagytam és elindultam megkeresni Barbarát.
Éppen csomagolt, amikor benyitottam az öltözőbe.
- Szia.
- Oh… Azt hittem ma nem találkozunk.
- El sem akartál búcsúzni?
- Én… persze, hogy akartam, de egy óra múlva indul a gépem Vegasba.
- Ilyen korán?- ütköztem meg.
- Igen. De alapból át szerettem volna menni Vegasba, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar. Te meddig maradhatsz?
- Még egy ideig. Majd meglátom.
- Oké, hát… majd felhívlak, ha megérkeztem.
- Rendben. Kivigyelek a reptérre?
- Az jó lenne.
Felpakoltuk az autót. Barbara mindenkitől elköszönt. Adam majdnem sírva fakadt, amin jót mosolyogtunk.
- Akkor sziasztok. Remélem, még találkozunk majd.
- Én biztos vagyok benne. –mondta Mac.
- Vigyázz magadra!- búcsúzott Stella.
Kitettem a reptérnél, könnyek közt elbúcsúztam a legjobb barátnőmtől és hazamentem.
Otthon, mintha teljesen üres lett volna minden. Mikor bementem a laborba, minden megváltozott. Sokkal ragaszkodóbb volt mindenki és Lindsay… kezdték bevenni a csapatba. Valami miatt, én egyedül nem bírtam feldolgozni Barbara gyors váltását. Mindenért ezt az újoncot hibáztattam, ha ő nem lenne, Barbara még mindig velünk dolgozna és minden maradt volna a régiben.
Egy hónap múlva Mac behívatott.
- Nos Kristine. Hallottam Stellától, hogy beszélni szeretnél velem.
- Igen. Döntöttem. Miamiba szeretnék menni. Mióta Lindsay itt van, nem sok hasznomat veszitek.
- Rendben van. A te döntésed. Tiszteletben tartom. Felhívom Horatiot, hogy egy napon belül új csapattagjuk érkezik. Hidd el, nagyon kedvesek és segítőkészek lesznek.
- Neked hiszek Mac. Akkor megyek, összeszedem magam.
- Szia.
Kiléptem az irodából, összeszedtem a cuccaimat, majd mentem elbúcsúzni.
- Nos, sziasztok. Majd még biztos beszélünk.
- Igen, hiányozni fogsz. - mondta Stella.
- Majd hívj fel. - kérte Danny.
- Sajnálom, hogy nem ismerhettelek meg jobban. - közölte velem Lindsay.
- Jó legyél. - búcsúzott Sheldon. Adam nem bírt megszólalni, így csak nagyon erősen magához szorított.
- Viszlát kislány. - ölelt meg Flack.
- Mindent elintéztem. Fél óra múlva indul a géped Miamiba. Vigyázz magadra. - mondta Mac és ő is megölelt.
- Sziasztok.
Ezekkel a mondatokkal hagytam el a New Yorki Bűnügyi Labort. Azt a helyet ahol, fél évet éltem. Felszálltam a gépre és elbúcsúztam New York citytől.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
