|
9. fejezet
- Na, akkor most szépen mindenki a helyén marad, és azt csinálja, amit én mondok!- hallottunk egy érdes női hangot. A támadónk kb 30-40 év körüli lehetett a hangja alapján.
- Nézd, Cal, a fegyver! -suttogtam munkatársnőmnek. Calleigh odanézett.
- Heckel és Koch, MP5, női változat... -suttogta vissza- A fenébe is, ez ellen esélyünk sincs!
- Maguk ketten, pofa be! -ordított ránk a támadó. Jobbnak láttuk, ha azt tesszük, amit ő mond, úgyhogy inkább csöndben maradtunk. A nő levette a maszkját, amikor megláttam az arcát ismerősnek tűnt, de hirtelen nem tudtam, hogy hol láttam már. Jó pár másodpercig bámultam őt, megpróbáltam memorizálni minden egyes arcvonását. És akkor hirtelen beugrott. Már tudtam, hogy ki volt ő. De korántsem voltam biztos benne, hogy ő is felismert, és jobbnak láttam nem kimutatni a felismerésemet, mielőtt még elfajulna a helyzet. Valahogy most nem örültem annak, hogy régebben felújítattuk a labort. A támadó nagyon is jól tudta, hogy a fegyverlabor üvegein belátni nem lehet, csak kilátni, így hiába is járna arra bármelyik kollégánk, feltehetően nem venne észre semmit sem. De a túszejtőnkre visszatérve, a nőt először Las Vegas-ban láttam, és az is már 18 éve volt. Legutolsó találkozásunk azonban mégis három éve történt, Washington-ban. A nő neve Aisha Wattson volt. A tengerészeti helyszínelők, azaz az NCIS hívott három éve Washington-ba egy nyomozásra. Aisha Wattson volt a főgyanúsítottjuk egy tengerésztiszt meggyilkolásának ügyében. Meg volt minden kellő bizonyíték a nő ellen, azonban Aisha az utolsó pillanatban megszökött, és azóta sem sikerült elkapni. Tavaly nyáron kaptam egy értesítést Washington-ból, hogy Aisha Wattson közlekedési balesetben meghalt, így ejtették a vádakat, az ügyet lezárták.
- A fenéket halt meg... -gondoltam, miközben végigmértem a nőt. Teljesen egészségesnek tűnt, nyoma sem volt semmiféle balesetnek. Mielőtt folytathattam volna a gondolatmenetemet, meghallottam érdes hangját.
- Nocsak, kit látnak szemeim? -egy gúnyos kacaj kíséretében közelebb lépett hozzám és rám szegezte a fegyvert.
- Mióta dolgozol itt, a napfény államban, Sara Joy?
Éreztem a rám szegeződő értetlen, sőt mérges tekinteteket. Nem akartam azzal rontani a helyzeten, hogy kijavítom őt, mivel már 10 éve Sara Wolfe-nak hívtak, csak a Washington-i nyomozás során rossz név került a papíromra.
- Már 15 éve.
- 15 éve, az szép hosszú idő. Más örülne, ha ennyit összesen dolgozhatna! Tőlem elvetted ezt a lehetőséget, a hülye kollegáiddal együtt, és nem csak Las Vegas-ról beszélek! Washington-ról is! NCIS, mi? Mit kerestél te ott?
Már épp válaszra nyitottam a szám, amikor megcsörrent a mobilom a zsebemben. Legtöbbször, ha a laborban dolgozom lehalkítom, vagy rezgőre állítom a telefonom, de a mai nap már így is elég zavaros volt, így megfeledkeztem róla. Aisha kivette a zsebemből a telefont, majd miután megnézte felém fordította, hogy lássam, hogy ki keres.
A név láttán ledermedtem, és amikor Aisha beleszólt a készülékbe akkor pedig egyenesen rettegés fogott el.
- Hello Ryan, Sara-t sajnos nem tudom adni.
Calleigh ekkor félrehúzott.
- Te ismered őt?? És milyen NCIS-ügy??
- Igen, ő Aisha Wattson. Úgy tudtam, hogy egy éve halott. Egy tengerésztiszt meggyilkolásáért körözték Washington-ban, és az NCIS engem hívott, hogy segítsek, mivel 18 éve Vegas-ban nekem sikerült lecsukatnom rablásért 6 évre. -meséltem el tömören Calleigh-nek.
- Az nem érdekes, hogy én ki vagyok. Inkább keressen egy tollat meg egy papírt. Követeléseim vannak. -hallottam eközben Aisha hangját.
- És ki mondta neked, hogy halott?
- Kaptam egy üzenetet az NCIS-től, bár ha visszagondolok, 18 éve Aisha egy laptop és egy saját maga által írt program segítségével jutott be egy előkelő Vegas-i bolt rendszerébe, majd kirabolta az üzletet.
- Azt gondolod, hogy maga Aisha küldte az üzenetet az NCIS nevében?
- Bármi elképzelhető ennél a nőnél.
- Nézzük csak, először is hozzanak 1 millió dollárt, méghozzá 1 órán belül. Ha ez meg van, akkor 4 túszt elengedek, majd közlöm a következő követelésemet! -folytatta Aisha. Aztán eszembe jutott valami. Mégis csak hálás voltam a labor felújításáért. Ugyanis minden egyes részlegre külön bekapcsolható kis kamerákat helyeztek el. Tettem néhány lépést hátra felé az asztalhoz, majd óvatosan megkerestem a kis gombot az asztal oldalán és lenyomtam. Egy pillanatra felvillant a négy sarokban négy pici piros pont, aztán mindegyik zölden világított, majd elsötétültek. Ezzel jelezve, hogy be lettek kapcsolva. Innentől már csak a többiek segítségére számíthattunk, képtelenség volt, hogy gépfegyver ellen fellépjünk. Persze ezt sajnos csak mi gondoltuk így. Amikor Aisha hátrafordult csak annyit láttunk, hogy egy újonc srác, ha jól emlékszem Mac-nek hívták, futva indult el a túszejtő felé. Mindenki ledermedt a szobában, Aisha-t és Mac-et leszámítva. Wattson nem félt a következményektől és egy sorozatot engedett a szegény srácba, aki holtan zuhant a földre. A gépfegyver hangja annyira megijesztett, hogy ijedtemben felsikítottam. Akkor vettem csak észre, hogy Aisha a telefont csak a sikításom után rakta le. El tudtam képzelni, hogy ha még nem vették észre a bekapcsolt kamerákat, mennyire megijesztettem Ryan-t. Ugyanakkor reméltem, hogy hamarosan és legfőképpen élve kijutunk innen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
