|
Végigjátszani a játékot
Egyéb információ:
Rajongói vonal: GSR (Grissom&Sara)
Típus: romantikus
Korhatár: KN
Írta: Krisz
Tartalom: Egy együtt töltött este után Sara fél Grissom reakciójától, ezért elmegy a városból. Aztán kiderül, hogy gyermeket vár, de nem szól a férfinak, egészen addig, amíg szükségessé nem válik.
Idézetet tartalmaz a Los Angeles-i tündérmese c. filmből.
Végigjátszani a játékot
Sara egy fárasztó nap után hazafelé készülődött, s mikor elsétált a faliújság előtt, megakadt a szeme egy felhíváson.
- Eljössz? – kérdezte Cathrine.
- Nincs kedvem, inkább keresek valami videót. Minden évben ugyan azok az emberek vannak ott, ennek az estélynek semmi értelme.
- Ugyan hátha összeszedsz egy jóképű fickót – mosolygott Cath.
- Még meggondolom – mondta és haza indult. Egész úton azon gondolkodott, van-e értelme elmennie az estélyre, 6 éve minden éven elment és Grissom egyszer sem közeledett felé, számtalan közeledését visszautasította, s a nő ebbe már belefáradt, már lemondta, hogy valaha is szerelmével lehet.
Ám ahogy közeledett a hétvége Saranak egyre inkább megjött a kedve. Péntek délután már az estélyre készülődött. Egy vörös térdig érő ruhát vett fel, ami a hátát szabadon hagyta, s az egész ruhát egy szalag tartotta a nyakán. Egy kevés sminket és egy kis ékszert is rakott fel, nem volt sok, pont elég. A ruha kihangsúlyozta alakját, és ahogy a tükörbe nézett, elégedett volt magával, így elindult. A vacsorát este hatkor szolgálták fel, s miután mindenki jóllakott, a férfiak felkérték a nőket vagy esetleg fordítva. Az asztalnál Cath, Sara, Grissom és Nick maradt. Cathrine lábon rúgta Grissomot, majd Nickhez fordult.
- Nick elviszel táncolni? – kérdezte, majd elmentek táncolni.
Grissom kényelmetlenül érezte magát, ezért felkérte Sarat. Táncoltak, majd később koktéloztak, és hát mind a kettejüket kicsit fejbe vágta.
Másnap reggel:
Sara a nap sugaraira ébredt, körülnézett és látta, hogy nem otthon van, sőt, maga mellett találta Grissomot. Örült, de mégis megijedt. A férfi sok visszautasítása miatt, a nő azt hitte Grissomnak nem jelentett ez semmit, felkapkodta a ruháit és elment. Az úton hazafelé, és miközben a laborba autózott egyre jobban megerősödött benne a tudat, el kell mennie. Nem tudná elviselni, ha keresztülnézne rajta az a férfi, akit tiszta szívből szeret. Délelőtt elintézett mindent, és mire a többiek beértek dolgozni, addigra ő már mindent össze is pakolt, és a pihenőbe várta a többieket.
- Szia Sara, korán beértél – jegyezte meg Greg.
- Pakolni jöttem, el kell mennem.
- Mi az, hogy el kell menned? És miért ilyen váratlanul? – kérdezte zavarodottan Warrick.
- Gyerekek, nem akarok se könnyeket hullatni, se magyarázkodni, mennem kell, vigyázzatok magatokra – megölelt mindenkit és elment.
Majd a szíve szakadt meg, hogy el kell hagynia a férfit, akit szeret, de három hét múlva úgy érezte a sors mindenért kárpótolja, kisbabát várt. Viszont megijedt, hogy mindent egyedül kell végigcsinálnia. Alig nyolc hónap után földöntúli boldogság szállta meg mikor a nővér először kezébe adta kislányát, Elizabeth Grissomot. Sara úgy gondolta tartozik ennyivel a lányának, h apja nevét kapja. A kislány egyre csak cseperedett, s bár Sara nagyon boldog volt, nem akart visszamenni, szíve mégis visszahúzta, mind a szeretett férfihez, mind a munkájához. Mikor Elizabeth betöltötte a hármat, Sara már nem bírta, lányával együtt visszaköltözött Las Vegasba.
A műszak kezdetekor a labor dolgozóit Conrad Ecklie a pihenőbe hívta a csapatot.
- Biztos Ecklie felvett valakit Sara helyére – dunnyogott Nick.
- Időleges volt, Sara már több mint három éve elment, és sajnos nem jön vissza – válaszolt Warrick.
Egyszer csak megakadt a sor, Cathrine hírtelen megállt, és mindenki belefutott: Nick, Warrick, Greg és végül Grissom.
- Emberek, az emberhiány megoldódott. Ennyivel lezárom, Sara Sidlet mindenki ismeri – Ecklie mondandóját elmondva elment.
- Istenem, hogy-hogy itt vagy? – ölelte meg Cathrine.
- Hiányzott a munkám – mosolygott Sara.
Az üdvözlésnél Grissom maradt utoljára, aki viszont csak annyit mondott:
- Nem szabad félned a kudarctól, játszd végig a játékot! – mondta és elment.
Sara nem tudta értelmezni a mondatot, de tudta, hogy arról az estéről beszélt. Az órák gyorsan teltek és gőz erővel folyt a munka, mikor Saranak csörgött a telefonja.
- Tessék, Sara Sidle – szólt a telefonba.
- Laura Bojl vagyok, sajnálom kedveském, de az unokámnak balesete volt, a korházba kell hozzá sietnem. El tud menni Elizabethért az óvodába? – kérdezte az idős hölgy.
- Sajnos nem tudok elszabadulni, de mielőtt elmegy, hozza ide Lizit az oviból és telefonáltasson fel a portással, majd lemegyek érte.
- Hát persze aranyom. Visz hall!
- Köszönöm szépen, visz hall! – letette, és meggyőződött róla, senki se hallotta a beszélgetést, majd visszatért a munkához.
Fél óra múlva Nick ment be Grissom irodájába.
- Valami új? – kérdezte Griss.
- Semmi újat nem mondott, bár találtunk néhány érdekes dolgot, viszem Greghez - még az ajtóból visszafordult – a portás azt üzeni, hogy van egy leveled, vedd át.
Grissom elindult lefelé a portára, s mikor leért egy széken egy barnahajú, kék szemű kislány pillantott meg, aki apró kezével egy babát szorongatott.
- Szia, szép a babád, vársz valakit? – kérdezte a kislányt, miközben leült mellé.
- Anyukámat.
- Hogy hívnak? Engem Gilbertnek.
- A mami azt mondta, hogy az apukámat is Gilbertnek hívják, de azt sose mondta, hogy miért nem lakik velünk, úgy, mint Anne apukája. Elizabeth Grissom vagyok – amint kimondta, fel is pattant és a kinyíló lift felé szaladt – Mami!
- Lizi – mikor a nőnek szabaddá vált az arca vette észre, hogy a kislány édesanyja nem más, mint Sara, így érthető a kislány neve. Az ő lánya lenne? Szépen lassan elindult feléjük, Sara csak állt és lányát óvón ölelte, mint aki félti valakitől.
- Beszélnünk kell… - Grissom mondani akarta, de valahogy nem találta a szavakat, és ez ritkán fordult elő vele.
- Tudom – szinte csak suttogta a választ – hazakéredzkedek Ecklietől, vacsorázz velünk és mindent megmagyarázok, ennyivel tartozok, azt hiszem.
- Tartozol. Hatkor? – kérdezte, mire egy bólintást kapott válaszul.
Este fél hat körül Sara a fürdőben készülődött, lánya a mosógépen ülve figyelte mit csinál az anyukája. Saranak ezernyi pillangó repdesett a gyomrába, ideges volt, sok mindent meg kell majd beszélniük és félt, újra attól, amitől annak idején, hogy Grissom majd nem akarja őt és most már a lányát.
- Mit csinálsz? – törte meg a csendet Elizabeth.
- Kifestem magam.
- Miért?
- Egy nő szeret szép lenni – mondta miközben az utolsó simításokat végezte.
Leemelte lányát és a konyhába indult, hogy a sütőbe rakja a vacsorát. Pontosan hat órakor csengettek.˝ Pontos, mint mindig˝ gondolta Sara.
- Gyere be – nyitott neki ajtót.
- Sziasztok – köszönt, és bár egész délután azon gondolkodott mit mondjon, nem tudta hol kezdje. – Sara…
- Előbb együnk, késsz a vacsora, utána beszélünk – szakította félbe Sara. – Elizabeth vacsora!
A kislány sietős léptekkel leszáguldott emeleti szobájából és már az asztalnál is ült.
- Kézmosás, köszöntél?
- Csókolom – mondta és elsietett kezet mosni.
- Fantasztikus kislány – szólalt meg Grissom.
- Igen, akár az apja.
A beszélgetés abbamaradt mikor a kislány visszajött. Nekiálltak és elfogyasztották a vacsorát.
- Gyere, mutatok valamit – húzta a kislány vendégüket a nappaliba.
Sara elpakolta a szennyest a mosogatóba, és egyszer csak érezte, valaki nézi. Grissom volt.
Tudták, már nem halaszthatják tovább, beszélniük kell.
- Ő az enyém? – szólalt meg a férfi. Sara csak bólintani tudott. – Miért, miért nem mondtad 3 évről maradtam le az életéből.
- Kilenc éven keresztül, minden egyes próbálkozásomat elutasítottad, valami mondvacsinált ürüggyel, és mikor végre megtörtént akkor is azért történt, mert ittasak voltunk, és nem pedig azért, mert akartál engem. Miután elmentem jöttem rá, hogy terhes vagyok. Nem akartalak semmibe sem belekényszeríteni, amit nem akarsz, viszont annyival tartoztam a lányomnak, hogy az apja nevét kapja. Nem szándékoztam visszajönni, de hiányoztak a barátaim, a munkám – itt szünetet tartott, és szinte suttogva tette hozzá – és a lányom apja.
- Honnan tudod, hogy nem akartalak? Tudtam mit csinálok, akartalak. Mikor felkeltem már nem voltál ott, nem kerestelek, mert azt hittem te nem akarsz. Viszont sose felejtettelek el, éjszakákon át nem aludtam azon gondolkodva mit rontottam el. És mikor rájöttem féltem, hogy már késő van és boldog vagy valaki mással – Grissom miután elhallgatott, Sara nem tudta mit feleljen, így hát kimentette magát.
- Lefektetem Elizabethet, sietek vissza – azzal kiment a konyhából.
- Elizabeth, ideje lefeküdni.
- Még nincs vége a mesének – kérlelte anyját.
- Majd holnap megnézed, gyere – felemelte és elindult vele felfelé a lépcsőn.
- Akkor mesélsz? – alkudozott anyjával.
Elizabeth szemei egyre csukódtak, mikor elaludt Sara letette a könyvet és az ajtóhoz ment onnan figyelte alvó lányát. Észre sem vette, hogy Grissom mögé lépett, csak mikor már hátulról átkarolta. Sara nem ellenkezett. Ez az a kép amiről mindig is álmodott.
- Csodálatos kislány, és te csodálatos anya vagy, és csodálatos nő – suttogta a fülébe, majd kézen fogva a nappaliba vezette.
Megálltak a nappali közepén, Grissom simogatni kezdte Sara arcát és úgy mondta neki.
- Sose kételkedj abban akarlak-e téged, és a lányunkat. Szeretlek. Része akarok lenni az életeteknek. Ne sírj, hallod – Úgy döntött inkább lecsókolja kedvese arcáról a könnyeket. Hosszú csókban forrtak össze.
- Látlak holnap? – kérdezte reménykedve a férfi.
- Látsz – suttogta.
Grissom úgy döntött mennie kell, Sara az ajtóhoz kísérte, majd elbúcsúztak. Érezte hosszú idő óta először fog nyugodtan aludni.
Másnap reggel Sara vitte óvodába lányát mivel bébiszitterük még az unokája mellet volt a korházba. Mikor lányát csatolta be lépteket hallott maga mögött, de nem törődött vele, azt hitte az út szélén sétál valaki. Valami keményet érzett a fején és minden elsötétült.
Ezzel egy időben:
Grissom már az irodájában ült és Nickkel beszéltek egy ügyet, mikor Brass lépett az irodába.
- Sziasztok. Baj van, Johnson Hill megszökött – mondta a rendőr.
- Nem ő volt az, aki majdnem megölte Sarat, és a tárgyaláson még meg is fenyegette? – kérdezte Nick a főnökétől, de az nem válaszolt, hirtelen felvette a telefont és tárcsázott. Nick ezt igennek vette.
- Sara nem veszi fel – mondta és Brassel és Nickkel a nyomában már rohantak is az autójukhoz.
Grissom úgy érezte tört szúrtak a szívébe mikor meglátta Sarat az autó mellett eszméletlenül feküdni, az autó ajtaja nyitva volt, és ami a legszörnyűbb, a gyerekülés üres volt. A férfi felemelte eszméletlen kedvesét és bevitte a házba. Brass értesítette a mentőket és a többieket, majd nekiálltak helyszínelni.
- Hol van Lizi – szólalt meg miközben Grissom letette a kanapéra.
- Sajnálom, eltűnt.
- Hogy érted azt, hogy eltűnt? Az nem lehet, meg kell találnunk – sírva borult a férfi nyakába. A közben megérkező mentősök nekiláttak bekötözni a nő fejét, így Grissom jobbnak látta, ha megnézi a kint dolgozó társait.
- Grissom, miért van Sara kocsijában egy gyerekülés? – tette fel a kérdést Brass.
- Saranak van egy lánya – hangja tele volt fájdalommal, de ugyanakkor érezte olyan dühös mindjárt felrobban – Az a mocsok elvitte a lányomat, esküszöm, ha a kezeim közé kerül, megölöm!
Erre már Cathrine is odafordult.
- Azt akarod mondani, hogy Saranak van egy lánya, méghozzá tőled? – kérdezte a nő meglepetten – mégis miért nem tudunk róla?
- Én is tegnap óta tudok róla, de meg kell találnunk, - a beszélgetésük ennyiben maradt, mert a mentősök távozni készültek, így hát visszament Sarahoz. A kanapén ült és némán sírt. Grissom leült melléje és csendben átölelte, próbálta nyugtatgatni. Lassan ringatta előre hátra, s mire sikerült síró kedvesét megnyugtatni, addigra a többiek végeztek a helyszínen, s mivel féltették Sarat, így mindenki visszament a laborba. Akármennyire is gyorsak voltak, a bizonyítékok nem sok mindent mutattak abból, hogy hol lehet Elizabeth, így várták a telefont, hátha váltságdíjat kérnek.
Egyszer csak csörgött a labor telefonja. Grissom vette fel.
- Halló
- Hol van ennek a kölyöknek az anyja – Grissom intett Saranak aki már el is vette a férfitől a telefont.
- Én vagyok az anyja – szólt a telefonba.
- Áh, Sara Sidle, hiányoztam?
- Hol van Elizabeth
- Nyugtassa, meg az agyamra megy az ordításával, nyugtassa meg vagy baj lesz. Hozzanak éjfélre 10 millió dollárt a városszéli szeméttelephez és visszakapja a lányát – mondta a gyerekrabló és már át is adta a hüppögő gyereknek a telefont.
- Mami. Haza akarok menni – sírta a kislány.
- Ígérem, kincsem megtalál a mami, de most légy jó kislány és ne sírj, hazahozlak – Sara amint befejezte mondatát a férfi elvette a telefont és letette.
- Elég hosszú volt? – kérdezte Grissom a laboros Gregtől, aki a hívást próbálta lenyomozni.
- Igen, a város szélén a szeméttelep mellet lévő raktárból jött, már rég üres.
Sara nagy könyörgésére Grissom megengedte, hogy a nő velük tartson, de csak ha a kocsiban marad. A raktárhoz érve mindenki kiszállt és a kommandósokkal együtt bevonultak a raktárba. A nagy kiabálás után hirtelen csend lett, Saran rossz érzés lett úrrá, kiszállt a kocsiból és bement. Látta amint a gyerekrabló maga előtt tartja az ijedt kislányt és a fejéhez nyomja a pisztolyt.
- Engedje el a lányom, ő nem ártott magának, vigyen engem, de a lányomat hagyja békén – miközben próbálta meggyőzni a férfit szép lassan Grissom mellé sétált.
- Ne jöjjön közelebb!!! Igaza van nekem maga ártott – taszított egyet Elizabethen aki menten futásnak eredt anyja biztonságot nyújtó karjaiba, de nem érte el…
Sara látta, ahogy a férfi meghúzza a ravaszt, és egy hírtelen mozdulattal a lánya elé lépett, hogy megóvja, így a golyó őt találta el. A rendőrök egyszerre lőtték le a merénylőt. Sara Grissom karjaiba zuhant.
- Mami – sikította a csöpp gyermek ijedten.
- Elizabeth, ez a bácsi az apukád, ő majd vigyáz rád. Ugye vigyázol rá – suttogta halkan. Cathrine elvitte a kislányt vérző anyja mellől, Grissom kétségbeesve szorította kedvese hasát, miközben minden egyes szívdobbanásánál egyre több vér buggyant ki a sebből.
- Miért szálltál ki?
- Rossz érzésem volt, és bejött. Nem tudnék Elizabeth nélkül élni, vigyázz rá. Ígérd meg, hogy vigyázol rá.
- Én meg nem tudnék nélküled élni. Megígérem, persze hogy megígérem.
A beszélgetést a mentők zavarták meg akik azonnal a korházba szállították a vérző nőt, és rögtön a műtőbe tolták, ahol hosszú műtét várt rá. A folyosón Grissom próbálta megmagyarázni Lizinek, hogy anyukája most beteg. Megígérte neki, hogy most már együtt fognak lakni mind a hárman. Miután az orvos kijött a majd 5 órán keresztül tartó műtétről, bemehettek a még alvó Sarahoz. Az orvos elmondta nekik, hogy leghamarabb reggel tér magához, de Grissom egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni, így lányával együtt Sara ágya mellé ült.
Másnap reggel mikor Sara magához tért, látta, ahogy szerelme elnyújtózva alszik az ágya melletti fotelben és ölében 3 éves lányuk aludta az igazak álmát.
- Mami – dörzsölte a kislány a szemét.
- Ssss, ne keltsd fel aput – mondta halkan.
- Sara, kicsim. Jól vagy? – Grissom a hangra rögtön magához tért.
- Úgy érzem magam, mint akit kimostak, a fő, hogy ti jól vagytok.
- Szeretlek, nem tudom mit csináltam volna, ha nem éled túl.
- Mami, apu azt mondta, hogy együtt fogunk maradni, ugye együtt maradunk? – kérdezte gyermeki ártatlansággal.
- Igen együtt maradunk – Grissomnak ez a három szó többet mondott, mint akármelyik más könyve.
Kislányuk befeküdt anyja mellé, Grissom pedig egy leheletfinom csókot nyomott Sara homlokára és együtt meséltek Elizabethnek, milyen változások lesznek ezután az életében. Sara most érezte, ők már egy család, és hogy a játékot végig játszotta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
