|
7. fejezet
Ott álltam a folyosó kellős közepén, Calleigh beszélt hozzám, de meg sem hallottam a szavait. A gondolataimmal küszködtem. Hojam minden hétfőn este Monday Night Football-t néz Ryan-nel, többször volt az, hogy ha Ryan-nek bent kellett maradnia, bevitte magával Hojam-et és amíg Ryan az eredményekre, vagy jelentésekre várt, együtt szrukoltak kedvenc csapataiknak. Ma is hétfő volt. Minden gondolatom akörül forgott, hogy minél hamarabb és méghozzá élve megtaláljam a férjemet.
- Sara, figyelsz te egyáltalán rám? - hallottam Calleigh ideges hangját.
- Bocs, Calleigh, mit is mondtál?
- Azt, hogy be kéne mérnünk Ryan mobilját. Talán úgy megtudhatjuk, hogy hol van!
- De hát a mobilját leltárba vettük nem?
- De igen, csakhogy az ATF minden bizonyítékot elvitt!
- Akkor megyek és...
- Majd én nekiállok a keresésnek Sara, te hozd ide Hojam-et és Samantha-t, a laborban biztonságosabb nekik, mint a suliban.
- Oké, kösz Calleigh, szólj ha találsz valamit! - ezzel elindultam a gyerekekért. 5 perc alatt megjártam az utat. Kikértem a gyerekeket a suliból, majd az irodámba vittem őket. Kriste ekkor lépett be az ajtómon.
- Sziasztok! Engem még nem ismertek, Kriste vagyok. - mondta mosolyogva.
- Én Hojam vagyok!
- Az én nevem pedig Samantha, de jobban szeretem ha Sam-nek szólítanak.
- Oké Sam. Szerettek játszani?
Látva, hogy a gyerekek milyen jól kijönnek Kriste-vel, kaptam az alkalmon.
- Sam, Hojam, most Kriste fog vigyázni rátok, amíg anyu dolgozik, rendben?
Ők csak bólintottak, Kristine-n pedig látszott, hogy még örült is a dolognak. Átmentem Calleigh irodájába.
- Szia Cal, találtál már valamit? - kérdeztem izgatottan.
- De még mit! Gyere velem most rögtön! - mondta Calleigh, majd kihúzott a hátsó udvarra.
- Cal, minek jöttünk ide? - aztán megláttam az ismerős homok színű Hummert - Ide nem is szoktunk parkolni..
- Visszamegyek dolgozni, ha végeztél gyere te is. - mosolygott rám Calleigh, majd visszament az épületbe.
- Végeztem? - kérdeztem magamban. Vajon mivel kellett végeznem? Aztán lépéseket hallottam a Hummer mögül. Majd akkorát dobbant a szívem, hogy azt elképzelni sem tudtam. Ryan lépett elő a kocsi mögül. Először nem akartam hinni a szememnek, de aztán hirtelen felindulásból odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Te jó ég! Hát te mégis élsz? - kérdeztem könnyeimmel küszködve, amikor elengedtem. Ő csak egy csókkal válaszolt.
- Mi ez az egész Ryan? Mi van az álca mögött? - annyi kérdésem volt hozzá, de tudtam, hogy mindenre majd időben választ kapok.
- Sara, tudod, hogy mennyire szeretlek, és pontosan ezért nem mondhattam el neked ezt az egészet.
- De most, most már elmondhatod...
- Még nem tehetem.
- Ryan, az isten szerelmére, kis híján szívrohamot kaptam amikor Horatio fapofával közölte, hogy meghaltál! Azt hiszem, hogy annyit megérdemlek, hogy tudjam miért kellett mindezt átélnem!
Mérges voltam, nem szerettem, ha a hátam mögött szervezkednek, és ez alól Ryan sem volt kivétel.
- Igazad van, Sara. Elmondom, de ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el, még Calleigh-nek sem. Eric tudja, de neki se beszélj róla, rendben?
- Oké, oké, megígérem, hogy nem mondom el senkinek! - még mindig éreztem a dühöt magamban, de már elkezdtem lehiggadni, tudván, hogy hamarosan mindent érteni fogok. Legalábbis reméltem, hogy mindent érteni fogok.
- Nézd, ez az egész egyáltalán nem az én ötletem volt...
- Akkor kié?
- Sara, hagynád, hogy befejezzem én? - mosolyodott el Ryan.
- Persze, ne haragudj, mond csak.
- Szóval, ez az egész eljátsszuk, hogy halott vagyok Daniel Smith ötlete volt.
- Az ATF ügynöké?
- Pontosan. Megrendeztük a bűntényt, mintha valaki tényleg lelőtt volna. Így jelen pillanatban mind Ortega és Saris is azt hiszi, hogy halott vagyok.
- De Eric azt mondta, hogy te akartad megszervezni ezt az egészet.
- Igen, mert Eric úgy tudta, hogy én akartam, de az egész Daniel ötlete volt.
- Csak találjam meg azt a Danielt... - mérgelődtem.
- Sara, megígérted.
- Tudom, tudom. Mikor láthatlak újra?
- Remélem, hogy minél hamarabb. - mosolygott, majd kaptam tőle egy csókot - Üzenem a gyerekeknek, hogy szeretem őket. - mondta, majd eltűnt a délutáni napsütésben.
- Megmondom. - suttogtam, majd visszamentem az épületbe. Calleigh a portán várt.
- Na? - kérdezte, amikor meglátott. Behúztam az irodájába, majd elmondtam neki mindent.
- De senkinek sem beszélhetünk róla, Cal!
- Megértettem. De csak találkozzak azzal a Smith-szel, ha ennek az egésznek vége lesz...
- Tudom, én is így vagyok vele. - sóhajtottam, majd a Calleigh asztalán heverő jelentéshalmazra mutattam - Azok mik?
- Alexx jelentései a diákokról, akiket a lövöldözőnk ölt meg. Amíg kint beszélgettél Ryan-nel utánanéztem a fegyvernek amit említettél. A töltények tényleg egy Heckler és Koch féle MP5-ös gépfegyverből származnak, csakhogy a női változatból!
- Tehát nagy valószínűséggel egy nőt keresünk.
- Bizony, és először azt kéne megtalálnunk, hogy hol szerezhette be az illető ezt a ritka fegyvert, hiszen ez katonai cucc.
- Azt hiszem, hogy meg kéne látogatni, az olyan fegyverboltokat, ahol ilyet adnak el, olyan sokat nem adhattak el Miami-ban nem igaz?
Calleigh gyorsan lefutatott egy keresést az adatbázisban, hogy melyik szaküzletben lehet ilyen fegyvert vásárolni.
- Olyan sokat nem, csak 15 boltban lehet ilyet kapni Miami-ban!
- Akkor jobb lesz, ha nekiállunk, Ryan és a mi érdekünkben is. - mondtam, majd Calleigh-vel elindultunk, hogy utánanézzünk ki vásárolhatott ilyet az elmúlt hetekben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
