Titkok a Múltból
A hétfő estét a képek megfejtésével töltöttük. Rájöttünk, hogy Angelina rajza a május tizenegyedikei megemlékezés helyszínét ábrázolja. Most már biztosak voltunk benne, hogy valami szörnyűség fog történni, de azt nem tudhattuk, hogy mi. Már kedd reggel volt, készülődtünk, hogy elindulhassunk dolgozni, amikor megcsörrent a telefon. Jim volt a gyorsabb, és ő kapta fel a kagylót. Néhány pillanatnyi csönd után átnyújtotta a telefont.
- Anyád keres.
Meglepődtem, anyával régóta haragban voltam és nem hittem, hogy valaha is föl hív még. Utoljára tavaly beszéltem vele és akkor is csak azért, mert az egyik szellemem hozzá kötődött.
- Igen anya? –szóltam bele a telefonba.
- Figyelj Melinda, mert nem mondom el többször. El kell hagynod Grandview-t!
- Anya, ez most nem a legalkalmasabb időpont erre!
- Nem, komolyan mondom Mel! Hidd el Grandview nem jó hely az olyanok számára mint te meg én. Ezért költöztünk el apáddal annak idején innen!
- Tessék?? Ti itt laktatok apával? Itt Grandview-ban?
- Igen…de hallgass végig.
- Nem, anya, mégis mikor szándékoztad ezt elmondani nekem? Lassan két éve lakom itt és nem is említetted, hogy te és apa itt laktatok!
Jim az ajtóban állt és döbbent arccal figyelte a jelenetet. Nem tudott hirtelen mit mondani, ő volt az egyetlen aki eddig vissza tudott tartani attól, hogy megkeressem az apámat, de most, hogy anya elárulta, hogy itt laktak Grandview-ban nem akadályozhatott meg senki és semmi abban, hogy apám nyomára bukkanjak!
- Melinda, innentől a te felelősséged lesz! Én megmondtam már nem egyszer, hogy költözzetek el, mert Grandview nem szereti a magunkfajtákat! Te még közel sem tudod azt, amit én…
- És akkor miért nem mondod el? Anya, én nem futok el a képességem elől!!
Azonban ekkor megszakadt a telefon, és egyben az áram is kiment a házban...
* Folytatása Hamarosan!*
|