|
4. fejezet
A függönyökön keresztül bevilágító reggeli napfény belevilágított a szemembe, ezzel az álmosságot végleg kiűzve a szememből. Óvatosan kinyitottam a szemem és megláttam Ryan-t ahogy engem bámul.
- Jó reggelt. –mosolygott.
- Mmm…jó reggelt. –megdörzsöltem a szemem és kinyújtóztattam a kezeim- Hány óra van?
Ryan megfordult egy pillanatra, hogy megnézze az órát.
- Késő…a reggel már félig elmúlt…10 óra van.
- Istenem, nem is tudom, hogy mikor aludtam ilyen sokáig. –visszafeküdtem- Tudod, ez mind a te hibád. –mondtam mosolyogva.
- Nem hinném, ha jól emlékszem te javasoltad este a közös fürdőt…-emlékeztetett Ryan.
- Nos úgy tűnt, hogy nem ellenkezel. Másrészt viszont te voltál az aki leszorított az ágyba miután kijöttünk a fürdőből.
- Nem tehettem róla, irtó szexi voltál úgy vizesen…-közelebb húzott magához- És ha jól emlékszem nem igazán ellenkeztél te sem. Ha visszaemlékszem pár perc múlva inkább már sikoltoztál. –mosolygott.
- Na nehogy azt hidd, hogy te csendes üzemmódban voltál. –mondtam miután kaptam egy apró csókot.
- Sara…figyelj, mondanom kell valamit.
- Oké, hallgatlak. –mondtam, majd hagytam, hogy átöleljen.
- Olyan gyönyörű vagy…és tudod, amióta csak ismerlek, olyan érzések kavarognak bennem amik még azelőtt soha…
- Hidd el Ryan, én is így érzem…azután amin Greg-gel keresztül mentem…soha nem hittem, hogy találok még valakit, aki így megdobogtatja a szívem.
- De én tudok más módot is arra, hogy megdobogtassam a szíved. –mosolygott, majd megcsókolt. Az a tudat, hogy ő szeret engem, én pedig őt, már eleve a fellegekben tartott. Még jó, hogy Ryan-nek nem voltak közvetlen szomszédai, különben igencsak sok csendháborítási panasz lett volna ellenünk. A gyönyörű percek után egymás karjában feküdtünk.
- Mit szólnál, ha minden reggel erre kelnél? –kérdezte mosolyogva.
- Hát nem is tudom…azért néha szükség lesz majd egy kis változatosságra is. –nevettem. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Joy. –szóltam bele.
- Sara, itt Calleigh. Figyelj, itt vagyok nálad, hogy felvegyelek, ugyanis van egy kis apró bökkenőnk a laborban, és hallottam, hogy az autód szervízben van…
- Oh…ez igazán rendes tőled, de…nem otthon vagyok.
- Merre vagy? Akkor érted megyek?
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne…
- Ki az? –kérdezte Ryan ásítozva.
- Ryan? Te Ryan-nél vagy? –hallottam Calleigh ledöbbent hangját.
- Hát, igen…de…máris indulunk, és akkor bent találkozunk.
- Oké. –ezzel letettük. Leraktam a telefonomat, majd megfordultam.
- Ugye tudod Wolfe, hogy most lebuktunk?!
- Ne aggódj, Calleigh tartani fogja a száját erről gondoskodom. –mondta, majd megcsókolt.
- Csak ne így. –nevettem.
- Oké, megígérem. –mosolygott- De most nyomás készülődni. Talán át kéne öltöznöd, mielőtt bemegyünk.
- Ebben igazad van. –mondtam, majd összeszedtem az alsóneműmet és felvettem őket.
- Ha nem kéne bemennünk simán leszedném rólad. –hallottam Ryan hangját, ahogy beléptem a fürdőbe. Kidugtam a fejem az ajtón.
- Nem ártana neked is öltözködnöd.
Felsóhajtott, majd kikászálódott az ágyból és az alsónadrágja keresésére indult.
- Valahol az ablak felé találod meg. –mondtam, miközben megpróbáltam valami normális kinézetet varázsolni magamnak. Magamra kaptam a tegnapi ruhámat, ami megjegyzem igencsak véres volt aztán kimentem a konyhába, hogy főzzek egy kis kávét.
- Ne fáradj. –hallottam Ryan hangját az étkezőből. Elindultam arra és megláttam, ahogy épen a tejet veszi elő a hűtőből a két bögre gőzölgő kávé pedig már az asztalon volt. Ásítottam egy nagyot.
- Úgy látom rád fér egy kis kávé. –nevetett Ryan. Gúnyosan rámosolyogtam, majd leültem mellé és együtt megittuk a kávét.
- Indulni kéne. –mondtam sóhajtva egy nagyot- Át kell még öltöznöm, és még a déli dugók előtt be kéne érnünk. Wolfe bólintott, majd elmentünk hozzám. Gyorsan lecseréltem a ruháimat, majd elindultunk tovább a laborba…Calleigh a recepción várt minket.
- Mi az, ami olyan fontos Calleigh?
- Wolfe, Joy a patológián már vár minket Alexx. –mondta Cal, majd elindultunk a kórbonctan felé.
- Ki az áldozat Cal?
De kolléganőnk nem válaszolt. Furcsáltam a dolgot, vajon miért van ekkora felhajtás egy egyszerű ügynél?
- Csak utánatok. –mondta Calleigh. Amikor beléptünk Alexx már előkészítette a boncolásra az asztalán fekvő férfi testét.
- Sara, neked kell megerősítened az azonosítást. –mondta Alexx. Lassan közeledtem a boncasztal felé, minden egyes lépésnél valami furcsa rémület fogott el. Odaléptem az asztalhoz, és amikor megláttam a férfi arcát el kellett fordulnom. Néhány könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Ő az? –kérdezte Calleigh.
- Igen, ő az. –szipogtam- Ő itt Greg Sanders. –vettem egy mély levegőt- Mi történt vele?
- Még nem tudjuk. –rázta meg a fejét Woods.
- Csakhogy van egy bökkenő. –sóhajtott Cal.
- Mi az Calleigh? –kérdezte Ryan helyettem, miközben gyengéden átölelt és próbált nyugtatni.
- A gyilkosságiak első gyanúsítottja Joy.
- Mi? –fakadtam ki- Ezer éve nem láttam, utoljára Vegas-ban láttam, amikor eljöttem onnan. Azóta még csak nem is hallottam felőle.
- Az a bökkenő Joy, hogy megtaláltuk a testén a DNS-ed, és nem is akárhol. –mutatott Calleigh Greg altestére.
- Mióta halott? –kérdeztem.
- Kb. 5 órája. –felelt Alexx.
- Joy kizárva, velem volt egész éjjel. –védekezett Ryan. Észre sem vettük a belépő Horatio-t.
- De mivel ő az első számú gyanúsítottunk, így bent kell tartanuk Ms. Joy. Addig el kell vennem a jelvényét, és a fegyverét is.
Ez már több volt a soknál. Itt feküdt a volt barátom az asztalon mögöttem, mellettem a mostani barátom, aki próbált vigasztalni, ezen felül pedig a főnököm éppen a jelvényemet és a fegyveremet kéri…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
