|
2. fejezet
Túl voltam minden vizsgálaton, már visszafelé jöttem fel a lifttel, amikor megláttam a recepciónál egy lenge öltözetű lányt várakozni. Odamentem hozzá.
- Jó napot. A nevem Sara Joy, és itt dolgozom, segíthetek valamiben?
- Hello, a nevem, Tamara és Wolfit keresem.
- Wolfit? –éreztem, hogy elönt a méreg.
- Igen, ma találkoztam vele reggel, nagyon kis helyes srác…
- Az, akkor még várjon itt egy darabig. –ezzel távoztam és bementem a helyemre. Leültem dolgozni, és egy jó negyedóra múlva belépett Calleigh.
- Szia! –köszönt mosolyogva.
- Szia!
- Mi az, két műszakban dolgozol?
- Még senkit nem találtak a helyemre, és Alexx megkért, hogy végezzek el egy gyomortartalom analízist.
- A házaspár akit a kézbesítő házában találtunk?
- Nem tudtuk azonosítani őket, meg van a halál hozzávetőleges ideje, fagyasztási sérüléseik vannak, amihez 3 hónap kell.
- Legalább 3 hónapja halottak?!
- Oszlás nincs, pont 3 hónapja.
- Akkor az eltűnt személyeknél talán meglesznek.
- Floridában nem, a napfény állam zsákutcának bizonyul.
- Van még 49 állam. –mosolygott Calleigh.
- Ezért döntöttem úgy, hogy más irányból közelítem meg a dolgot. A pár gyomortartalma csili.
- Igen, ebből nálunk is sok fogy.
Calleigh megnézte közelebbről az általam vizsgált mintát.
- És az a fehér anyag? –kérdeztem mosolyogva- Tészta.
- Tészta és csili…hmmm…érdekes.
- Dél Ohio nem hivatalos kész étele. Ez itt barátom Cincinnatti-i csili.
- Tehát lehet, hogy az eltűnt házaspár Ohio-i? Remek.
- Már felvettem a kapcsolatot az eltűnt személyek osztályával. –ezzel megmutattam Duquesne-nak a választ, amit kaptam az osztálytól.
- Clint és Beverly Holtz 3 hónapja tűntek el az otthonukból. Miért fagyaszt le valaki egy párt Ohio-ban és szállítja őket Floridába?
- Nem tudom. –mondtam- 3 hónap, 2000 mérföld, ehhez fagyasztó kocsi kell.
- Kiadatom a körözést a kocsi ellen. –ezzel Calleigh távozott én pedig folytattam a munkát, pontosan csak folytattam volna, ha nem érkezik meg Ryan.
- Szia!
- Szia, Wolfit várják a recepciónál. –mondtam fel sem nézve az egyik DNS-minta előkészítéséből.
- Mi van? –nem értette.
A lenge öltözékű lány felé mutattam.
- Jézusom, Tamara?
- Áh, szóval Wolfi ismeri is? –mondtam gúnyosan.
- Hagyd abba Sara, Tamara Eric barátnője.
- Oh elnézést, azt hittem Eric-nek Natalia a barátnője.
- Natalia tegnap felmondott és elköltözött Floridából.
- Ezek szerint Delko gyorsan túl tette magát rajta. –mondtam, majd végre ránéztem.
- Azt hittem, hogy felhívsz, amint végzel! –terelte a témát.
- Lemerült az aksim. –mondtam a sarokban töltődő telefonomra mutatva.
- És?
- Téves riasztás. –mondtam, folytatva a munkámat. Ryan felsóhajtott.
- Te jó ég…várj, ez biztos?
- 100%-ig, úgy tűnik bekaptam valami betegséget.
- Ez jó hír…úgy értem.
- Igen, tényleg jó hír. –mosolyogtam. Még nem voltam benne biztos, hogy készen állnék arra, hogy családot alapítsunk Ryan-nel- Megnyugvás.
- Mennem kell, hív a munka…
- Jó majd később beszélünk.
- Jó. –kaptam egy puszit a homlokomra majd távozott. Láttam amint útba igazítja Tamara-t Eric irodája felé. Ekkor csörgött a telefonom, Calleigh volt az. Átmentem az ő irodájába.
- Mond, Cal.
- Összegyűjtöttem a potenciálisan Rezden-hez köthető ügyek anyagait. Több városban elkövetett kettős gyilkosságok.
- Walter-éké is?
- Nem, Horatio azt mondta, az a régi társa ügye volt. –közben belépett Ryan is. Megállt mellettem.
- Tehát van 9 áldozatunk és egy hatalmas területünk? –kérdeztem.
- Pontosan.
- A Rezden-hez köthető ügyek? –kérdezte Ryan én pedig bólintottam- Mi lehet a közös ezekben az ügyekben?
- Mivel különböző államokban élő felnőttekről van szó, ésszerű lenne a gyerekkoruktól kiindulni.
- Óvoda, zeneórák, nyári táborok? –kérdezte Calleigh. Elkezdtük átnézni egyesével az ügyek aktáit.
- Jézusom, egyedül ez legalább 1000 oldal.
- Akkor talán használjuk a gépeket. –javasolta Ryan, majd a 3 osztott képernyőhöz léptünk. A középső képernyőn középen Walter Rezden képe volt, mellette pedig 5 kis akta jel.
- Az áldozatok 1964 és 1966 között születtek. Prett Flanders 64-ben. Keece Oakland 65-ben.
- Mindkettő ugyanabban a városban kapott New York-i jogosítványt. –mondtam a képernyőre mutatva.
- Sőt, minden férfi áldozat, kivéve az Orlando-i fickót. Ő a 80-as évek elején élt New York-ban. Pedig valahogy idekötődik az eset, de a férjnek nincs New York-i kapcsolata. –gondolkozott Cal.
- Lehet, hogy a nő volt a célpont. Nézzük a lánykori nevét.
- Sanderly. –olvastam le a képernyőről- És még mindig Florida.
- A 80-as évek elején mindannyian 16 év körüliek voltak. Vegyük elő a nő első jogosítványát.
- Gen Clove megye, New York.
- Jöhet a másik két férfi jogosítványa.
- Nézzük a címeiket. –a gép egyezést jelzett.
- Mindannyian egy helyen laktak?
- Nevelő szülőknél éltek. –lépett be az ajtón Horatio- A 80-as évek elején Walter REzden 26 hónapig nevelőszülőknél élt.
- Morris és Hannah Yates-nél. –hozta be Ryan a képeket.
- Az anyja 10 évvel ezelőtt hunyt el, természetes halállal.
- De előtte befogadott 7 állami gondozottat. –mondtam az iratokból felnézve.
- Egy pillanat 7-et mondtál Sara? Itt csak 6 van, valaki hiányzik még. Ryan?
- John Nassry. –mondta Ryan- Itt lakik Miami-ban.
- Ő a következő áldozat? –érdeklődött Calleigh.
- Nem tudom. Keressük ki a címét.
- 3775 Harper Ave. –olvastam a jogosítványról.
- Odamegyünk? –kérdezte Ryan.
- Úgy van. –ezzel Horatio elővette a telefonját- Hallo, Frank? Megtaláltuk a zárat a kulcsunkhoz! –ezzel távozott.
- Azt még értem, hogy megtalálta a zárat. Na de milyen kulcshoz? –néztem értetlenül a többiekre.
- Alexx talált a postás szájában egy kulcsot. –válaszolt Calleigh. Ekkor csörgött a telefonom, felvettem és egy járőrrel beszéltem.
- Melyikőtöknek van kedve velem jönni, fagyasztó kocsit vizsgálni? –mosolyodtam el. Mind a ketten bólintottak, hogy velem jönnek. Lementünk a garázsba, ahol már várt a kocsi. Ryan-nel kesztyűt húztunk és kinyitottuk a hátsó ajtókat.
- A gyilkossági csoport szerint az autót úgy 3 hónappal ezelőtt lopták el Ohio-ból. –olvasta Calleigh a feljegyzéseket.
- Igen, az Ohio áldozataink halálának idején. –bólintottam.
- Akkor be kell bizonyítanunk, hogy az áldozatok a hűtőben, Rezden pedig a kormány mögött volt.
- Pénzfeldobással? –kérdezte Calleigh.
- Nem, de ma nagyon szerencsés napom volt, úgyhogy én megyek előre. –mosolyogtam. Ezzel nekiálltunk a vizsgálódásnak.
- Itt is érzem a tisztító szagát. –mondtam amikor az első ülést vizsgálgattam- Alaposan kitakarította a furgont.
- Rosszul áll a szénája. –jegyezte meg Ryan.
- Ti találtatok valamit? –kérdeztem.
- Úgy tűnik, itt már nem takarított. –mondta Calleigh.
- Hajszálak, biológiai nyomok.
- Az nem érdekelte, hogy az áldozatok nyomait megtaláljuk e a kocsiban. –mondtam, miközben tovább kutattam a vezetőfülkét- Csak az, hogy az övét ne találjuk meg.
Ryan odajött mellém és felmutatott egy tasakot, amiben a hajszálak voltak.
- Aranybánya. –mosolygott. Visszamosolyogtam, majd folytattam a keresést.
- Itt viszont semmi.
- Okos –jött előre Calleigh-, a fülkét tisztára takarította.
- De én okosabb vagyok. –mosolyogtam- Ő csak azt tüntette el amit látott. –keresgéltem még az ülésen, és hirtelen a kezembe akadt a biztonsági öv becsatolója. Bőrmaradványokat vettem róla, hogy legyen egy jó DNS-képünk. Visszamentünk az irodámba és gyorsan megcsináltam a DNS vizsgálatot.
- 1 a 600 billióhoz találat. –mosolyogtam- A minta Walter Rezden-é.
- Oké, tehát Walter vezette a kocsit. –hallottuk Horatio hangját. A főnököm kezdett néha megijeszteni, olyan hirtelen tűnt fel mindenhol, és már szinte mindenről mindig tud.
- Rács mögé dughatjuk, mi a következő lépés? –kérdeztem.
- Srácok, először is megkeressük.
- Hogy érted, nem Jennifer-rel van? –kérdezte Calleigh, na ő volt a másik mindent tudónk.
- Eltűnt magyarázat és búcsúlevél nélkül. –bólintott Caine hadnagy.
- Mégis mi legyen? –kérdezte Ryan- Hol a következő nyom?
- Vissza a kezdetekhez.
- New York-ba és Jennifer szüleihez? –kérdeztem.
- Pontosan Joy, és a dossziéhoz amit adott.
Átmentünk Ryan irodájába. Kipakoltam a fotókat.
- Az asztalon lévő fotók a New York-i dossziéból valók.
- Ezek pedig a Rezden dossziéból. –mutatott rá Ryan- Igen, ezt küldte neked 6 hónappal ezelőtt. Van valami különbség?
- Ryan, itt a különbség. –mondta Calleigh- Mit vesztek észre?
- Az egyik képen nincs levél.
- Ráfényképezett egy levelet? –kérdeztem, majd beszkenneltem a képet és kinagyítottam a képernyőre.
- A feladó Hibiscus 501, Florida City. –olvasta Horatio.
- A testvér lakása?
- Nem, ez épp az ellenkező irányban van. Nyomás!
Ezzel elindultunk a kapott címre. Horatio Calleigh-gel, én pedig Ryan-nel mentem. Amikor megérkeztünk a helyszínre hangtalanul bejutottunk. Mindenkinek fegyver volt a kezében, csőre töltve. Bent Rezden állt a kezében egy hatalmas puskával szembe vele pedig volt nevelőapja, Morris Yates.
- Walter, tegye le a fegyvert. –szólt közbe Horatio, de Rezden rá sem figyelt, az apjához beszélt.
- Tudtam, hogy megtalálom, ahogy az összes többit megtaláltam. Utoljára hagytam.
- Te voltál a legrosszabb akire vigyáztam. Puhány Wali.
- Még, hogy vigyázott! Bezárt egy szekrénybe.
- Walter, nem mondjuk még egyszer, tegye le a fegyvert! –szólt most Calleigh.
- Tűnjenek el! –ordított Rezden. Mi elindultunk Ryan-nel, hogy bekeríthessük.
- Sajnos nem tehetjük Walter. –mondta Ryan.
- Most már 5 egy ellen? –kérdezte Morris- Mindig kellett valaki, aki mögéd áll.
- Saját kézzel nyírom ki!
- Ugyan, nem agy elég férfi ahhoz, hogy meglőj. –mondta gúnyosan Yates.
- Tegye le a fegyvert Rezden! –figyelmeztettem még egyszer.
- Úgy sincs hozzá gyomra…-kezdte az apa.
- Pofa be!! –ordított Walter.
- Szánalmas vagy, egy karikatúra Walter. –gúnyolódott tovább Morris.
- Ne hallgasson rá, nem ér meg annyit! –mondta Calligh, miközbe ő és Horatio hátulról kerítették be Rezden-t. Walter csőre töltötte a puskát.
- Ne tegye! –figyelmeztette Horatio. A férfi azonban nem hallgatott és a puska eldördült…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
