|
3. fejezet
Greg úgy nézett rám, amikor indulni készültünk, mint Bruno mikor valami rosszat csinált. Nem tudtam ellenállni azoknak a szemeknek, így hát nem volt mit tennem, átadtam a kulcsokat.
- Oké, Greggo, vezess te, ha ennyire akarod! –ezzel odadobtam neki a kulcsokat és mielőtt még beszállhattam volna Calleigh félrehúzott.
- Figyelj, beszéltem Horatio-val erről az ügyről. Van nálunk is két halott, és az ügyeket lehet hogy össze tudjuk kötni, feltéve, hogyha megkapjuk a ti eredményeiteket. De előre szólok, hogy vigyázzatok ezzel a Samantha-val…
- Miért? –kérdeztem közbe.
- Ami biztos, hogy a listájára írhatunk egy rendőrgyilkosságot is. Megállították, hogy megbüntessék gyorshajtásért, ő azonban lelőtte a rendőrt majd elhajtott.
- Jézusom, ez elmebeteg!
- Tudom, ezért mondtam, hogy vigyázzatok magatokra! Valószínűleg már tudta, hogy országos körözés van ellene a New York-iak által és most már Nevada és Florida is beszállt a köröztetésbe, sőt meg merem azt is kockáztatni, hogy már azt is tudja, hogy ti ketten itt vagytok, és utána nyomoztok!
- Bízzunk benne, hogy ennyire azért nem jól informált! Elküldenéd e-mailben az aktáitokat? Még a napfolyamán át kellene néznünk őket, aztán elküldetem Stokes-szal Vegas-ból a mieinket.
- Megbeszéltük! Kellemes pihenést! –kacsintott Calleigh, majd beszálltam Greg mellé a Hummer-be.
- Greg mondták már, hogy néha olyan akaratos vagy mint egy gyerek? –kérdeztem mosolyogva, miközben Greg beindította az autót és elindultunk.
- Sokszor. –monda nevetve- Mondod a címet?
- Jah, a címet, persze. –teljesen belefeledkeztem a pillanatba- Ocean Drive 1052.
Az odafelé utat csendesen töltöttük el. Hallgattuk a rádiót. Miami hasonló volt Vegas-hoz, csupán itt volt a tenger is. A felkelő nap fénye mindent narancsos színbe öltöztetett. A levegő már most 30°C fölött volt. Előkaptam a zsebemből a napszemüvegemet, felvettem és így csodáltam tovább a tájat. Bruno a hátsó ülésen aludt nyugodtan, úgy tűnt, hogy kimerítette a repülőút. Engem azonban inkább csak feltöltött, mivel én kialudtam magamat a repülőn. Előkaptam a telefonomat, és kikerestem, majd tárcsáztam Grissom számát.
- Grissom. –hallottam a 6. kicsöngés után.
- Hello főnök!
- Barbara, halljam, mi van veletek?
- Rendben megérkeztünk, kaptunk ajándékba egy autót, sőt még szállodát sem kell kifizetnünk.
- És az ügy?
- Jah, az… -láttam ahogy Greg elmosolyodik- Calleigh szerint plusz 1 gyilkosságot lehet írni Samantha számlájára. Méghozzá egy rendőrgyilkosságot.
Láttam, ahogy Greg arcáról lehervad a mosoly, és ugyan Grissom-ot nem láttam, de valahogy éreztem, hogy ő sem vidult fel.
- Kapjátok el, de élve! –hallottam Griss utasítását, már éppen le akarta tenni.
- Héj Griss, várj, mi van Sara-val?
- Kiderült, hogy nem is beteg. –hallottam, hogy a főnököm hangja egy pillanat alatt sokkal vidámabb lett- Terhes.
- Mi? Ez jó hír! –majd suttogva folytattam- Gratulálok!
Éreztem, ahogy Gil elmosolyodik.
- Kösz Barbara, amire viszont kérlek, hogy figyelj oda Greg-re, mert nem hiszem, hogy két ágyas szobát fog kérni.
Ezen én mosolyogtam egy jó.
- Oké, főnök. Szóltok, ha bármi fejlemény van az ügyben?
- Persze. –ezzel elköszöntünk és bontotta a vonalat.
- Tudod, vicces Greg, de Grissom azért aggódik, mert úgy hiszi, hogy nem fogsz két ágyas szobát kérni. –mosolyogtam.
- Hát még szép! –mosolygott Greg.
„Igen, jó irányba haladok!” –kinéztem az ablakon és megláttam a szállodát, ami a felkelő nap fényében még gyönyörűbb volt.
- Te jó ég, szerintem ez a legdrágább szálloda egész Miami-ban.
- Annál jobb, ott mindig puhábbak az ágyak. –kacsintott Greg, majd leparkoltunk a szálloda előtt és leadtuk az autót. Bruno vidáman csaholva ballagott mellettem. Mondanom sem kell, hogy nem nézték jó szemmel, hogy egy kutyát is hoztunk, de megetettük velük a dolgot, azt mondtuk, hogy drogkereső rendőrkutya. Felmentünk a szobánkba, ahogy Griss is jól gondoltam Greg természetesen egyágyas szobát kért. Amikor beléptem a szobába elámultam. A legszebb lakosztály volt, amit eddig láttam. Pedig eddig is rengeteg szállodában jártam, na persze nem vendégként, mert azt a helyszínelői fizetésemből biztos, hogy nem tudtam volna fizetni, szóval olyan pazar látvány tárult elém, mint még soha. Bruno egyből az ágyra akart ugrani, de amikor rám nézett inkább meggondolta magát és követett az erkélyre. Ami elém tárult arra nem találtam szavakat. A halkan morajló kékes-zöld tenger, a távolban látszódó Bahamák. Egyszerűen több volt, mint gyönyörű. Épp akartam szólni Greg-nek, hogy ezt neki is látnia kell, de amikor megfordultam legnagyobb örömömre és meglepetésemre ott állt mögöttem.
- Gyönyörű igaz? –kérdeztem, majd lassan visszafordultam. „Ha reggel ilyen gyönyörű, milyen lehet este?” –gondolkoztam, ám gondolataimból Greg karjai zökkentettek ki. Átölelt a fejét pedig hamarosan a vállamon pihentette.
- Olyan gyönyörű mint te. –hallottam a hangját, szinte suttogott. Valahogy éreztem, hogy most mást szeretne kihozni ebből az egészből, de figyelmeztettem magam, hogy az akciót estére kell hagyni, mert most dolgunk van. Szembefordultam vele.
- Nézdd Greg… -a mondatot nem tudtam befejezni, mert a száját az enyémre tapasztotta és így hallgattatott el.
- Szóval épp azt akartam mondani, hogy ezt hagyjuk estére, mert most dolgoznunk kell! –mondtam nagy nehezen, amikor vége szakadt az édes érzésnek. El sem hittem, hogy kimondtam.
- Ezt meg sem hallottam! –mosolygott Greg.
- Pedig muszáj lesz! –sóhajottam- Ígérem, hogy este hagyni fogom magam!
- Na jó, de akkor ma egész nap én vezetek!
Nem volt mit tennem, beleegyeztem. Hamarosan felhozták a cuccainkat és elkezdtünk kipakolni. Egy óra múlva már úton voltunk a Miami Dade Labor felé a táskánkkal és aktákkal. Közben felhívtam Nick-et, hogy küldjön el minden eddigi iratot a Miami Laborba a Wagner-ügy kapcsán. Amikor beértünk és Horatio megmutatta az irodánkat, akkor kaptam a visszajelzést Calleigh-től, hogy minden irat rendben megérkezett és hogy neki is láthatnánk akkor a munkának. Greg-gel egymásra mosolyogtunk majd felkerestük Kristine-t és Ryan-t akik éppen az ujjlenyomatlaborban falták egymást.
- Öhm…szerintem mi jobbak vagyunk nálatok. –mosolygott Greg. A kis párocska nevetve rebbent szét.
- Akkor lássunk neki a munkának! –vetette fel Kristine. Így nekiláttunk, hogy átnézzük az összes eddigi gyilkosságot a Wagner-ügyben…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
