|
1. fejezet
Steven Big fáradtan sétált hazafelé Las Vegas egyik kihalt utcáján, már 10 éve minden nap ezen az úton járt haza. Dolgozni nagyon nem kellett, főnökétől 2 havonta, esetleg havonta kapott megbízást, hogy vegye fel új személyazonosságát és végezze el a nagyfőnök helyett a piszkos munkát. A nagyfőnök feladata lett volna, hogy az alá tartozó embereit megölje miután megölték a kiszemelt áldozatot, csak hogy ezt a becses munkát Steven kapta meg. És már 10 éve boldogan űzte, aztán amikor végzett újra és újra visszatért szürke hétköznapjaihoz és abból a pénzből élt amit főnökétől az egyes munkái után kapott. Aznap is éppen munkából tért haza, az utca halvány fényében vörösen csillogó kezét bámulta, majd a következő kukánál kidobta .38-as Coltját, így folytatva a hazafelé tartó útját. Aztán amikor hazaért, ruháit ledobta magáról, lefürdött, majd átjelentkezet a szomszéd motelbe…Sara Grissom, a profi helyszínelő, feleség és anya éppen készülődött, hogy elvigye lányait kolléganője Catherine Willows lányához, hogy vigyázzon a 4 éves gyerekekre. Lindsay Willows most töltötte be a 21-et és nem volt az a bulizós típus, többet ült otthon egy tankönyv társaságában, mint a buliban egyetemista társaival. Sara-ék kilenckor indultak otthonról, és negyed óra múlva már ott voltak Catherine-ék házánál. Kiengedte a gyerekeket a hátsó ülésről, majd odasétáltak, illetve a gyerekek versenyt futottak az ajtóhoz, majd Sara becsöngetett. Egy fáradt szőke, 40-es éveiben járó nő nyitott neki ajtót egy kék csíkos blúz és szűk farmer volt rajta, lábán pedig kedvenc fekete tűsarkú cipője feszített.
- Szia Catherine! Hogy-hogy még itthon?
- Sziasztok! Gondoltam megvárlak titeket, imádom látni a keresztlányaimat. –mosolygott Cath, majd lehajolt a gyerekekhez- Ma Lindsay fog vigyázni rátok, de holnap én leszek a soros. Természetesen mit sem tudtok arról, hogy figyelték őket. Egy magas szőke hajú kék szemű srác ült az utca végében, fekete mercijében és távcsővel kísérte végig az eseményeket. Társa gyors kézmozgással jegyzetelt, a barna hajú zöld szemű srác egy néhány perccel azelőtt még egyedül figyelte a Willows házat, aztán ahogy megérkeztek Sara-ék társa csatlakozott hozzá.
- Nem haladunk semmire, lépnünk kellene már, John már végzett a sajátjával kétnapi megfigyelés után…
- És meg is halt utána!
- Mi egy hete figyeljük őket és még mindig élnek. –morgott tovább a szőke, amikor Sara Catherine-nel a nyomában távozott dolgozni. Ők is elindultak utánuk.
- Igen, és ha észre vetted volna, még mi is élünk! Nyugi haver, a kellő nap, a megfelelő időben lépni fogunk, és eltesszük láb alól az egész Grissom-famíliát. -ezzel pár perc múlva az éjfekete GMC-t, Sara-ék pedig nem vették észre a Mercedes-t, ami egészen a Laborig követte őket.
- Grissom akkor telefonált, amikor indultam otthonról a gyerekekkel, azt mondta, hogy a "kedvenc" sorozatgyilkosunk újra lecsapott.
- Remek, akkor ma hátha elkapjuk! Griss bent van? -kérdezte Catherine, miközben leparkoltak és elindultak befelé a Labor kapuján.
- Gondolom, hacsak nem vállalt ő is valamit. -bólogatott Sara, majd tovább mentek az öltözőbe, ahol átvették a ruhájukat, feltöltötték a felszerelésükben a porokat, a gumikesztyűket és a papírokat. Sara közben beugrott férje irodájába.
- Szia édes! -mosolygott Sara, majd a polcok közt kutató Grissom felé indult.
- Szia Sara! -megcsókolta feleségét- Miért jöttél?
- Csak néhány helyszíni papír kellene, mert elfogytak a táskámból.
-Ott van néhány az asztalomon, mindjárt adom a többit is, csak megetetem a házi kedvenceimet.
- Oké! -nevetett Sara, majd az asztalról elvette a papírokat,aztán várt, hogy férje befejezze a különféle rovarjai etetését. Amíg Sara várakozott látta, amint egy takarító srác végig megy a folyosón és végig őt bámulja...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
