|
17. fejezet
4 hónap múlva Sara már a kórházban várakozott, hogy mikor jön el a babák ideje. Az orvos már előző nap megmondta neki, hogy császármetszésre lesz szükség, mivel nem igazán fekszenek jó helyen a lányok. Sara éppen a vacsoráját fogyasztotta el, amikor érezte, hogy valami meleg folyik végig a lábain.
- De jó, a magzatvíz. –gondolkodott hangosan Sara, szólt a nővérnek, aki az orvosoknak, hogy készítsék elő a műtőt, ő pedig átöltöztette Sara-t.
- Kérem, hívják föl a férjemet.
- Már értesítettük és azt mondta, hogy azonnal indul és próbál minél hamarabb ideérni.
- Köszönöm!
Grissom akkor futott be, amikor Sara-t már tolták be a műtőbe. Magára kapott némi steril ruhát, gumikesztyűt és megfogta Sara kezét.
- Nyugi, édes itt vagyok!
- Úgy örülök, hogy ide értél. –mosolygott Sara megszorítva Griss kezét. A műtét közben nem lépett föl semmi, miután kiemelték a babákat és lemosták őket, bebugyolálva odaadtál őket Sara-éknak, amíg összevarták az anya sebét.
- Istenem, de gyönyörűek. –mosolygott Sara- El sem tudom, hinni, hogy ők a mieink.
- Mi legyen a nevük?
- Ezen már sokat gondolkoztam. –ezt Sara már újra a szobájában mondta- Mit szólnál a Christine és Jennifer-hez?
- Nagyon jól hangzik, már csak azt kell eldöntenünk, hogy melyikőjük legyen melyik.
Még beszélgettek pár percig aztán megérkezett a csapat is.
- Sziasztok! Hogy van az anyuka? –mosolygott Cath amikor beléptek az ajtón.
- Soha jobban. –mosolygott Sara.
- Na és hol vannak a lányok? –érdeklődött Greg mosolyogva.
- Mindjárt hozzák őket, csak megmosdatják és átöltöztetik a piciket.
- Neveket akarok hallani. –érkezett meg Nick.
- Mivel lányok lettek ezért a Nick kizárva, -nevetett Sara- de Christine és Jennifer Grissom.
Ekkor érkezett meg Warrick, Jim és Sophia is. Mindenki nagyon boldog volt és széles mosollyal gratulált az újdonsült szülőknek. Egy jó 10 perc múlva meghozták a babákat is, akik pici karjaikat meresztgetve kiabáltak az anyukájukért. Sara átvette őket.
- Na, most döntsünk Gil. –mosolygott Sara. A két lány szinte teljesen egyforma volt. Aztán kinyitották a pici szemeiket. Ebben az egyben különböztek. Az egyikőjüknek megmaradt a kék szeme, míg a másiknak bebarnult.
- Legyen a kékszemű Christine és akkor a másik Jennifer.
- Megbeszéltük.
- Istenem, de kis aranyosak. –mosolygott Sophia.
- Olyan kis picikék a karjaik, meg a lábaik is. –gyönyörködött Rick.
- Ők maguk is olyan picikék, és ennivalóak. –mosolygott Brass.
- Na nézzenek oda, a kemény külső egy puha belsőt rejt. –nevetett Griss. Brass rámosolygott Gil-re, majd továbbra is a babákat bámulta.
- Jenny hasonlít Ellie-re. Mármint úgy értem, hogy Ellie is ilyen volt, amikor megszületett, és remélem Griss, hogy te jobban fogsz rájuk figyelni. Ellie azért lett ilyen, mert nem foglalkoztam vele eleget.
- Ne aggódj Jim, én még a kelleténél is többet fogok velük foglalkozni.
- Ezt majd velük beszéld meg! –mosolygott Sara.
- Meg lesz, ne aggódj. –nevetett Grissom, majd megsimogatta Christine arcát. A baba arcát apukája kezéhez fordította.
- Istenem, megfoghatom valamelyikőjüket? –kérdezte Catherine.
- Persze. –mosolygott Sara, majd átadta Jennifer. Catherin könnyes szemekkel nézte a babát, aki néha a szőke nő hosszú haja után kapott.
- Mintha csak Lindsay-t látnám.
- Mi van, Jennifer mindenkire hasonlít? –nevetett Greg. Ekkor bejött a nővér.
- Elnézést, de a babáknak itt az idő aludni, az anyukának is pihenni kéne, és a látogatási idő is lejárt.
- Ne haragudjatok, de nekünk pedig menni kell dolgozni. –mondta Cath, majd átadta Griss-nek Jenny-t –Vigyázzatok magatokra és a gyerekekre.
Elbúcsúztak, a csapat és a nővér is távozott a babákkal a kezében. Sara pedig mondta Gil-nek, hogy menjen ő is nyugodtan, mert ő most pihenni szeretne.
- Rendben édes, megyek én is, műszak után még benézek, pihend ki magad. –egy apró csókkal elváltak, majd Grissom is visszament dolgozni, Sara pedig álomra hajtotta a fejét.
The End
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
