|
13. fejezet
Sara beszélt Dr. Manders-szel és péntekre kaptak időpontot. Bementek a Desert Palm kórházba és felmentek a második emeletre, ahol az egyik nővér beküldte őket egy vizsgálóba. Sara felfeküdt az asztalra, Grissom pedig leült mellé a fehér székre. Látta Sara-n, hogy szinte remeg.
- Minden rendben lesz Sara.
- Majd meglátjuk.
Néhány percig még csöndben ültek, aztán belépett Dr. Manders. Egy szőke hajú, barna szemű, kedvesnek tűnő 40-es éveiben járó nő volt.
- Jó napot Mr. Grissom, Ms. Sidle! Szóval úgy tűnik, hogy új családtag fog érkezni?
- Jó napot Dr. Manders. Egyelőre erről szeretnénk bizonyosságot kapni. –mondta Sara, és érezte, ahogy Gil megszorítja a kezét.
- Akkor erre a legjobb módszer az ultrahangvizsgálat lesz. –mosolygott Manders, majd előkészítette a műszert. Felkente Sara hasára a gélt, majd pár perc múlva már látszódtak is a picik a gépen.
- Látják, ott vannak a kicsik. Már kezdenek szépen fejlődni a szerveik és a tagjaik. Én azt mondanám, hogy négy hónaposak, de ezt majd a későbbi vizsgálatokból meg tudom mondani. Kérnek egy képet?
- Igen, szeretnénk. –mosolygott Sara. Manders nyomkodott valamit a gépen, majd a másik végében megkapták a képet. Sidle kapott egy törlőt, amivel letörölhette a gélt.
- Köszönjük szépen Dr. Manders. Legközelebb mikor kell jönnünk? –kérdezte Grissom, miközben átadta Sara-nak a képet.
- Egy hónap múlva érdemes lenne eljönni, azután pedig majd akkor megbeszéljük. És kérem, nagyon vigyázzon Ms. Sidle. Semmi stressz, rengeteg pihenés és egészséges étrend. Mit dolgozik?
- Helyszínelő vagyok.
- Akkor kéne egy kicsit hanyagolni a munkát, talán most maradjon a papír munkánál, vagy a legjobb az lenne, ha otthon maradna.
- Rendben. Köszönjük még egyszer.
Ezzel távoztak. Sara boldogan ugrott Grissom nyakába a parkolóban.
- Istenem, de boldog vagyok Gil!
- Én is édes, most menjünk haza, este nekem még dolgoznom kell.
- Bemegyek veled én is. –mondta Sara, amikor elengedte a férfit- Maximum bent maradok a laborban és elintézem a te papír munkáidat is!
Griss bólintott, látván, hogy úgy sincs esélye a makacs Sara ellen. Beszálltak a kocsiba és a hazafelé úton beszélgettek.
- Mondjuk el, vagy várjuk el, hogy mi lesz a következő vizsgálat eredménye?
- Azt már úgy is tudják, hogy együtt vagyunk… -kezdte Grissom.
- Mi?! Honnan tudják?!
- Hát amikor rád lőttek kénytelen voltam elmondani.
- Uh, az már olyan régen volt, hogy el is felejtettem. Hát, ha így állunk, akkor mondjuk el.
Befordultak jobbra a házukhoz, leparkoltak majd kiszálltak.
- Jól van, de most eszünk valamit, aztán pedig ledőlsz pihenni, én addig elviszem Hank-et egy sétára.
- Te vagy a főnök! –mosolygott Sara, majd megvárta, amíg Griss beparkolt a garázsba aztán bementek a bejáraton. Griss Sara elé lépett, mert meglátta a feléjük fejvesztve rohanó boxert. Így a kutya neki ugrott, Sara-t és a babákat kímélve.
- Hanky, nyugi. Mindjárt elmegyünk sétálni, de előbb eszünk valamit. –ezzel Griss elindult a konyhába a kutya pedig vidáman csaholva követte őt. Sara elmosolyodott, majd a nagyszobában az egyik szerényből elővett egy díszes képkeretet belecsúsztatta az UH-képet, és kirakta a keretet a tv fölé. Büszkén elmosolyodott, majd kiment a konyhába, ahol Grissom valami finom illatút sütött, Hank pedig már javában evett. Sara leült a pulthoz.
- Hmmm…nagyon finom illata van, kitalálhatom? Gofri?
- Talált süllyedt. Tudom, hogy imádod és most még jobban édes szájú leszel.
Sara rámosolygott a férfira, aki visszamosolygott. Griss boldog volt, egész eddigi életében magába fordult, a bogarainak és a munkájának élt, és most már több mint 1 éve együtt voltak Sara-val, kölcsönösen szerettél egymást. 4 hónap múlva meg fognak születni az ikreik. Semmire sem vágyott jobban, már előtte eltervezte, hogy a hétvégén elmennek bevásárolni, később pedig berendezik majd a szobát közösen. Ekkor hirtelen csaholásra lett figyelmes valami bökdöste a lábát.
- Nagyon mehetnéke van már! –nevetett Sara- Gyere ide Hanky.
A kutya vidáman odaballagott és felugrott a Sidle melletti székre. Sara megsimogatta Hank fejét, aki így hamarosan le is nyugodott.
- Te mindenkit meg tudsz nyugtatni. –mosolygott Griss.
- Inkább vigyázz, nehogy odaégjen a gofri!
- Jól van, pár perc és készen is van. –mosolygott Gil, majd néhány perc múlva tálalni kezdte az ételt. A szekrényből vett elő nutellát a hűtőből pedig tejszínhabot, majd letette őket a pultra és leült Sara-val szemben.
- Imádom, amikor édességet készítesz nekem! –Sara megkente nutellával az első szelet gofriját és tett rá tejszínhabot, majd beleharapott- Mmmmm…Isteni! –újabb harapás- Te, Gil, nem is gondoltam volna, hogy rögtön ikreink lesznek.
- Hát igen, én sem számítottam rá, bár azok után amit műveltünk. –mosolygott Griss.
- Örüljünk, hogy nem 4-es ikreink lesznek. –nevetett Sara- De most még 5 hónapig nem szabad dolgoznom, sőt utána sem 3 évig, hogy fogom én ezt kibírni? A munkám a második életem.
- Ne aggódj, röpül az idő. Ha kicsit nem figyelünk oda, a 6 év múlva szinte holnapnak fog számítani.
Befejezték az uzsonnát, Sara tette vissza a hűtőbe a tejszínhabot és amikor becsukta a hűtő ajtót megakadt a szeme egy róla és Griss-ről készült San Francisco-i képen.
- Grissom, emlékszel arra, amikor először találkoztunk? –kérdezte Sara levéve a képet a hűtőajtóról.
- Még szép, pontosan 9 éve, 3 hónapja és…
- 14 napja volt. –fejezte be Sara Griss mondatát.
- Pontosan, de most nyomás aludni, addig elviszem Hank-et sétálni, mielőtt teljesen felforgatja az egész lakást. –mondta Grissom az őrülten rohangászó Hank-ra utalva. Sara mosolyogva bólintott, majd egy apró, de szenvedélyes csókkal váltak el. Sara felment a hálóba és csak hamar elnyomta az álom, míg Griss elvitte Hank-et a közeli parkba egy fárasztó sétára.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
