|
11. fejezet
A helikopteren még újra élesztették Sara-t, aztán a kórházba vezető úton már nem volt probléma. Amikor azonban megérkeztek a kórházba ismét leállt a keringése. Minthogyha nem küzdött volna már az életéért. Grissom-nak majdnem megszakadt a szíve, hogy látnia kellett őt ilyen állapotban. Sidle-t bevitték a műtőbe, hogy elállítsák a belső vérzéseit. A műtét több, mint két órán át tartott, és közben is megszólalt a sajnos már ismerős egyenletes sípolás. A csapat is hamarosan megérkezett és próbálták tartani a lelket Gil-ben. Aztán kihozták Sara-t, végigtolták az üres folyosón, Griss üveges tekintettel követte őket, így nem vette észre, hogy egy orvos jött oda hozzájuk.
- Mr. Grissom!
Nem hallotta az orvost, továbbra is a csukódó lift ajtót bámulta és gondolatai vadul cikáztak a fejében.
- Gil! –hallotta maga mellől Catherine hangját. Gyorsan ránézett, aztán meglátta az orvost.
- Öhm, igen…
- Mr. Grissom, mivel Ön itt a legközelebbi felettese Ms. Sidle-nek, így Önt kell tájékoztatnom. Nos, a műtét úgy tűnik, hogy jól sikerült, elállítottunk minden vérzést, pótoltuk a karjából letört porcokat és stabilizáltuk az állapotát.
- És ez azt jelenti?
- Ez azt jelenti, hogyha az éjszakát túléli akkor rendbe fog jönni.
- Kap valamilyen gyógyszert? –kérdezte Cathy látván, hogy Griss nem nagyon tudott koncentrálni a dologra.
- Igen, erős nyugtatókat és fájdalomcsillapítókat, valamint egy speciális infúziót, hogy megelőzzük a további kiszáradást.
- Mikor mehetünk be hozzá? –kérdezte Grissom, pedig nem is érezte, hogy a szája mozgott volna.
- Akár most is bemehetnek, de még nem ébredt fel, beletelik egy-két óra, mire az altatóanyag eltűnik a szervezetéből.
- Én bemegyek. Nem érdekel, hogy ébren van e vagy alszik, látnom kell őt! –ezzel Grissom az orvoshoz fordult- Hová vitték őt?
- 2. emelet 247-es kórterem. Rajta kívül csak egy másik sérült rendőrnőt ápolunk ott.
- Köszönöm! De legfőképpen el sem tudom mondani, hogy mennyire hálásak vagyunk, amiért megmentették Sara életét!!
- Ez a munkánk, Mr. Grissom. –ezzel az orvos távozott, a csapat pedig megindult fölfelé a második emeletre. Csak Grissom és Catherine mentek lifttel a többiek gyalogoltak. A 247-es kórterem előtt találkoztak. Egyszerre nyitottak be a tágas szobába. Sara a jobb oldalon feküdt mozdulatlanul, a bal oldalon fekvő rendőrnő barátságosan intett nekik. Már ismerték őt, találkoztak vele jó néhány helyszínen. Griss és Cath leültek Sara mellé, míg Greg, Warrick és Nick Ms. Jenkins-hez. Gil Sara-ra emelte tekintetét, amikor meglátta az arcán lévő öltéseket, bekötött fejét és felkötött kezét mélykék szemei könnybe lábadtak.
Még csak alig telt el 10 perc a műtét vége óta, de Grissom már tudta, hogy ott fogja tölteni az éjszakát és érezte, hogy csapata is vele fog tartani. Aztán egyszer csak hangos csipogás tört ki a szobában. A csapat egyszerre kapott a csipogójához.
- 419-es a Las Vegas Blvd.-n. –olvasta Cath és Greg.
- 419-es a Tengirs-ben. –mondta Nick és Rick.
- Rendben menjetek, ha kellek itt leszek.
Cath bólintott, majd mindenki elköszönt és távoztak, így már csak 3an maradtak a kórteremben. Néhány perces kínos csönd után Jenkins szólalt meg.
- Mi történt vele Grissom?
- Nem tudom, hogy hallottál e a Miniatűr Gyilkosról?
- Persze, állítólag még nem kaptátok el…
- De tegnap sikerült elfogni, csakhogy ő előtte elkapta Sara-t és kivitte a sivatagba egy kocsi alá.
- Tényleg, mintha hallottam volna róla a tv-ben.
- Sikerült kiszabadulnia a halálos csapdából, de a sivatag senkit sem kímél. Kiszáradt, többszörös kar és bordatörések, valamint belső vérzések. Csodálom, hogy túlélte szegény.
- Sajnálom, Gil.
- És veled? Úgy értem veled mi történt?
- Emlékszel Robert Dally-re? Éppen üldöztük, amikor az a mocsok belém engedett 3 .44-est. Egy hete lábadozom.
- Remélem, hogy minél hamarabb meggyógyulsz.
- Kösz…Asszem most ledőlök egy kicsit, elfáradtam.
- Persze, persze. Pihenj csak nyugodtan. Én úgyis itt töltöm az éjszakát. –bólintott Grissom, majd egy nagyot sóhajtott és tekintete ismét csak Sara-ra terelődött, aki még mindig nem tért vissza a fájdalommal teli való világba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
