|
10. fejezet
Sara összeszedve minden erejét tovább ment. Minden egyes lépésével gyengült, egyre gyengébbnek és elesettebbnek érezte magát. Kezdte úgy gondolni, hogy elfogyott minden esélye az életre, bár remélte, hogy nem ez lesz számára a vég. Nem így akart meghalni, sőt nem is akart még meghalni, nem, most nem, most, hogy végre boldog volt. Az egész eddigi élete egy romhalmaz volt, és akkor jött Griss, aki miután feleszmélt kihúzta őt mindenből. Az óra mutatói egyre közeledtek a 12-es fel, a nap már egyre magasabban járt és szinte már égette Sara bőrét. A hőmérséklet már javában 50-55°C körül járhatott. Sidle torka kiszáradt, szinte már-már szomjazott, csetlett-botlott, alig bírt járni, úgy remegett a lába. Ekkor egy hegy tetejére ért, körülnézett, sehol nem látott egy utat, vagy egy árva házat, semmit. Mindenhonnan a kietlen táj tekintet vissza rá. Kezdte elveszíteni minden reményét. Úgy érezte, hogy ott fog meghalni. Tudta, hogy ő sem bírja örökké, érezte, hogy lábai hamarosan feladják a szolgálatot. De tudta, hogy addig kell még mennie, ameddig csak bír. Nem adhatta fel, vett egy mély levegőt, majd megindult tovább. Amikor jobb lábával a homokba lépett a lába összecsuklott és elkezdett végig gurulni a domboldalon. Ahogy földet ért, megpróbált felállni és csak néhány perc után sikerült tovább mennie. Balra nézve további pusztát látott, jobbra nézve valami fénylő elsuhant a szeme előtt. Nem keltett benne több reményt, mivel azt hitte, hogy az csak egy madár volt. De tévedett, ott egy autóút futott keresztül a sivatagon és éppen egy eltévedt turista csoport autója suhant el. Sara erőt vett magán és tovább lépkedett. Egy jó 400 m után meg kellett állnia. Elkezdett forogni vele a világ. Még tett néhány lépést az egyik bokor felé, ahol látott egy kis árnyékot, és oda leült, nem bírt tovább járni, és ott legalább árnyékban volt. Azonban nem sokáig gondolkodhatott tovább, mert a teste nem bírta tovább a kiszáradást és elájult. A teste szinte élettelenül hullott a földre… Grissom-ék lázasan kutatták át a sivatag azon részét, amire a bizonyítékok utaltak. Greg egy helikopteres egységhez csatlakozott, a többiek pedig autóval követték őket. Aztán egy jó fél óra múlva Greggo jelzett, hogy meg van az autó. A helikopteres egység leszállt, az autók pedig hamarosan megérkeztek. Grissom és Nick szinte azonnal kiugrott a kocsiból és a Piros Mustang felé rohantak. Ők még nem tudhatták, hogy Sara már rég nem volt az autó alatt. Griss és Nick térdre zuhanva kezdte kotorászni az autót belepő homokot.
- Sara!!! Tarts ki, mindjárt kiszedünk! –kiabált -Nick, ekkor azonban egy olyan valami akadt a kezébe, amire nem számított. Sara mellénye.
- A fenébe! –jegyezte meg Griss és a homokba ütött egyet, majd felállt és a tájat kémlelte.
- Grissom, biztos, hogy már kiszabadult. Tudod jól, hogy Sara erős lány.
Gil nem válaszolt Nick-nek, hanem visszament Catherine-hez.
- Nincs itt!
- Gil, akkor már kiszabadult.
- Hol van, Catherine? Szegény szomjazik, már legalább 12 órája kint van a tűző napon.
- Sara egy túlélő!
Griss csak bólintott, majd arca ismét a tájat fürkészte.
- Induljunk el valamerre, hátha találunk valamerre, hátha találunk lábnyomokat. –javasolta Cath. Grissom eközben már el is indult.
- Akkor már tudom is, hogy merre megyünk. Találtam lábnyomokat, Észak-Nyugatra vezetnek. Arra van a Hampshire Road, gyerünk Nick, Sophia ti induljatok el autóval kerülő úton és járjátok végig az utat. Greg irány a helikopterrel, mi pedig megyünk tovább gyalog. –adta ki az utasításokat Grissom, ezzel mindenki elindult. Gil és Catherine gyalogtúrája során talált egy holttestet, először nagyon megijedtek, aztán szerencséjükre kiderült, hogy nem Sara volt. Így tovább indultak, aztán néhány méter után kocsiba szálltak és kimentek az útra...Nick és Sophia már javában a Hampshire Road-on autóztak, amikor megvillant valami a bokrok között. Nick-ék lekanyarodtak, majd amikor meglátták a földön fekvő Sara-t Sophia leállította a motor, Nick pedig kiugrott a kocsiból 3 palacknyi vízzel a kezében és Sara felé rohant. Kitapintotta a pulzusát, majd amíg Sohpia jelezte, hogy hol találtak rá lelocsolta őt a 3 palacknyi hideg vízzel. Sara még mindig eszméletlen volt…Amikor Grissom meghallotta a jelzést a rádión azonnal a gázba taposott és pár másodperc múlva ott is voltak Catherine-nel. Leállította a motort, kipattantak a kocsiból és fejvesztve rohantak Sara felé, eközben megérkezett a mentőhelikopter is és a mentősök már az infúziót kötötték be Sara karjába.
- Vigyázzatok, a jobb karja súlyosan sérült, többszörös törések az al- és felkaron. Háromra emeljük a hordágyra, aztán be a helikopterbe és irány a legközelebbi kórház!
Amikor Grissom odaért, akkor hallotta ezeket a szavakat. A szíve összeszorult ahogy az ájult Sara-ra nézett, letörölte a homlokán gyongyöző verejtékeket. Aztán amikor fölemelték Sara-t végig mellette ment, amikor berakták a helikopterbe Cath megkérdezte, hogy melyik kórházba viszik, aztán Griss gondolt egyet:
- Menjen odébb, vele megyek!
Érezte, hogy nem hagyhatja most egyedül Sara-t, és ott akart lenni, amikor felébred. Ő akart lenni az első, aki belenézhet a szemébe, amikor felébred. Aztán becsukódott a helikopter ajtaja, és elindultak a kórházba. A mentősök rákötötték Sara-t a lélegeztető gépre. Csupán pár perce lehettek a levegőben, amikor a gép hirtelen csipogni kezdet. Az orvosok egyszerre kapták fel a fejüket, és egyszerre tudatosult bennük, hogy a csipogása Sara hamarosan bekövetkező halálát jelzi előre…Azt azonban nem tudták, hogy mi okozta. A felszerelésükért kaptak, közben a gép azonban egyre vadabbul csipogott, majd hirtelen szinte egy egyenletes csipogásra lettek figyelmesek.
- Fibrillál! –hallotta Griss fél füllel az egyik mentőst, és akkor ő már tudta, hogy szerelme a szeme előtt haldoklik és ő nem tehetett semmit.
- Nem reagál!!
- Elveszítjük!
Újabb szavak, amik késszúrásokként érték Grissom szívét. Aztán hirtelen egyenletes sípolás ütötte meg a fülét…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
