9. fejezet
A következő emlék, ami Sara-ban megmaradt az az, hogy egy éles és hatalmas fájdalom hasított a jobb karjába, és ezzel egy időben a csontja reccsenését hallotta. Miután ki tudta nyitni a szemét egy távolodó autó fényeit látta. Körbenézett és próbálta felmérni a helyzetét. Egy autóroncs alatt feküdt, a sivatag kellős közepén. Az autó teljes súlyával a karjára nehezedett. Miután az autó távozott teljes sötétség borult a tájra, csupán a telihold fénye maradt hátra, ami az aznapi felhős idő miatt nem igazán sokat segített. A felhők…Sara-nak eszébe jutott a reggeli időjárás jelentés. Estére esőt jósoltak, méghozzá viharokat, záporokat. Hirtelen lépéseket hallott. Hátrébb húzódott amennyire a kezére nehezedő autó engedte. A hangok egyre csak erősödtek, végül Sara megláthatta, hogy mi közeledett felé. Egy farkas. Odaólálkodott a kezéhez, megszagolgatta, majd az érkező villámlás és mennydörgés elzavarta őt. Aztán újabb villámlások és mennydörgések következtek. Sara valahogy sejtette, hogy nem fog túl jól kijönni a dologból, majd egyre erősödő és gyorsuló kopogást hallott. Megérkezett az estére jósolt első vihar… Aztán a száraz homokból a zuhogó eső hatására hömpölygő sártenger vált, ami alatt az autó is megmozdult még jobban megnyomva Sidle kezét.
- A fenébe! – sziszegte Sara- Ki kell jutnom innen!
Megpróbálta kihúzni a kezét, de sajnos nem sikerült. Várt néhány percig, amíg csillapodott a kezébe hasító fájdalom, aztán a lábával próbálkozott, hátha talál valami olyat, amivel kitörheti a kocsi ablakát, hogy kimásszon, és egyben kitámaszthatja is azt, hogy kihúzhassa a kezét. Eközben az eső egyre csak zuhogott, hangos csattanással szelték ketté az eget a villámok, a hömpölygő sártenger egyre jobban nyomta a Mustang-ot lefelé, a víz pedig egyre csak gyűlt alatta. Lassan már Sara nyakáig ért a víz, de még mindig tehetetlen volt. Aztán eszébe jutott a visszapillantó tükör, ha azt sikerülne leszednie, akkor azzal kitámaszthatná a kocsit, hogy kihúzza jobb karját, majd kiszabadulhasson. Vett egy nagy levegőt, majd lement a víz alá, hogy letéphesse a tükröt, aztán már a tükörrel a kezében tért vissza levegőért. Elsőre nem sikerült kihúznia a kezét, csupán annyit ért el, hogy még nagyobb fájdalom hasítson karjába. Szinte már sikítani tudott volna a fájdalomtól és a félelemtől, de nem tette, tudta, hogy erősnek kell lennie, ha akkor összeomlott volna nem éli túl. Összeszedte minden erejét és megpróbálta még egyszer kitámasztani az autót, és harmadjára végül sikerült. Fogait összeszorítva egy erős rántással kihúzta a karját. Ezután jöhetett a következő lépés, kitörni a kocsi hátsó ablakát, venni egy nagy levegőt, majd kiúszni a kocsi alól. De a Mustang ablaka nem adta meg magát olyan könnyen. Mikor már alig kapott levegőt egy hangos reccsenéssel betört az üveg. Sara vett még egy nagy levegőt, majd kiúszott a kocsiból az ablakon keresztül. Nagy nehezen lábra állt az ingatag talajon. Bal kezével alátámasztott törött jobb kezét. Tett még pár lépést, majd leroskadt az egyik szikla tövébe. Letépte magáról az ázott blúzát, így már csak kedvenc fekete pólója maradt rajta. Majd blúzát fogai és bal keze segítségével darabokra tépkedte, hogy kötést készíthessen magának belőlük. Óvatosan felkötötte jobb kezét, majd a maradék vizes ruhaneműt a fejére tekerte, hogy az majd megóvja őt a másnapi naptól és melegtől. Újra lábra állt és még egyszer visszanézett a kocsira aztán elindult a nagy semmiségbe…Sara egész éjjel bolyongott a sivatagban, végig szakadt az eső, aztán amikor eljött a reggel az eső is elállt és a nap ismét tűzött. Legalább 45-50°C volt kint, Sara kezdett fáradni, a torka kiszáradt, a szemeit alig tudta nyitva tartani. Fáradt volt, álmos és szomjas is, a keze megint kezdett sajogni. Ahogy egyre feljebb ment a nap, úgy egyre melegebb lett. Sara remélte, hogy keresik őt, és a földön talált köveket egymásra rakosgatta, így próbálva jelezni a többieknek. Amikor betörte a kocsi hátsó ablakát magával hozta a visszapillantó tükröt, nem tudta igazából, hogy miért, de úgy érzet, hogy még szüksége lehet rá a későbbiekben…
|