|
7. fejezet
Grissom kinyitotta a szemét. Sötét volt körülötte, nem látta a körvonalakat sem. Semmit sem látott. Valahogy másképpen képzelte el azt a helyet ahova kerül miután meghal. Sokkal inkább vakító fehérségre számított, mintsem vaksötétre. Ugyanakkor feltűnt neki, hogy már nem érezte a mardosó lelki fájdalmat, mintha visszakapta volna az elvett darabot. Egy selymes bőrű kéz tapintását érezte az arcán, az érintésről Sara jutott az eszébe.
- Griss… -igen, Sara volt az.
- Ez itt a mennyország, vagy egy nagy büdös semmi közepén landoltunk? –kérdezte Gil halkan.
- Mi van Gilbert?!
Sara felkapcsolta a lámpát, így Griss már ismét látott, és tudatosult benne, hogy otthonuk hálószobájában voltak, és az egész kerti incidens nem volt több mint egy rossz rémálom.
- Ne haragudj édes, csak nagyon rosszat álmodtam. Mind a ketten meghaltunk, téged az az ember lőtt le, aki már rád lőtt azelőtt is, engem pedig Cath…
- Catherine lelőtt?!
- Csak álmodtam.
- Akkor is fura, én a te helyedben vigyáznék vele! –mosolygott Sara.
- Az a legfontosabb, hogy te élsz és itt vagy nekem! Bár nem vagyok benne biztos, hogy még nem e álmodom most is.
- Háááát… –Sara elmosolyodott-, ennek van egy nagyon egyszerű, mégis nagyon jó és szórakoztató próbája, bár nem tudom, hogy a mai nap után van e még hozzá kedved.
- Elég fárasztó volt a mai nap –mosolyodott el Griss-, de azt hiszem, hogy ez még beleférne.
Sara elmosolyodott, majd megcsókolta Griss-t, ujjait végigfuttatta Gil felső testén. Igen, ez volt az az érzés, amit Griss érezni akart. Griss egy pillanatra megszakította a csókot, de csak, hogy levegőt vehessenek …ekkor valami megcsörrent. Egy darabig nem törődtek vele, aztán egyre csak erősödött a csörgés. Végül Grissom szakította meg a próbát, majd felvette a telefont.
- Grissom! –szólt bele mérgesen.
- Gil, itt Cath. Nem zavarlak?
- Háááát….na mindegy, mondjad csak.
- Meg van Sara támadója, méghozzá a legjobb helyen pihen már.
- Hol?
- A doki kezei alatt, szerintem Al most éppenséggel az eltelt idő alapján a májánál tarthat.
Grissom szélesen elmosolyodott.
- És?
- Honnan tudtad, hogy van és?
- Én már csak ilyen vagyok.
- Na persze, szóval a lényeg az, hogy volt egy tettestársa…
- És arról a másikról mit tudtok?
- Tegnap hozták be a patológiára, halott. Egy közúti balesetben vesztette el a fejét.
- Akkor vége az egésznek? –kérdezte Griss, miközben Sara hajával játszott.
- Vége bizony!
- Ez remek hír! –mosolyodott el Gil- Ne haragudj Cath, de most mennem kell, holnap bemegyek, szia! –ezzel bontották a vonalat.
- Minek van vége? –hallotta Sara hangját amikor lerakta a telefont.
- Az ügyednek, mind a két támadód halott.
- Héj, ez remek…-Sara átkarolta Gilt-, de azt hiszem, hogy mi itt éppen félbe hagytunk valamit.
- Bizony, egy olyan valamit, amit nem érdemes félbehagyni.
Ezzel Griss megfordult és kezét Sara arcára tette majd megcsókolta őt. Sara elnyúlt az ágyon, és hagyta, hogy a férfi uralja a testét. Hamarosan már mind a ketten a fellegekben jártak…
…Néhány óra múlva egymást átölelve aludtak, amikor Grissom hirtelen felébredt. Aztán, ahogy lenézett az ágyuk mellé megnyugodhatott, hogy csak a kutyájuk Hank játszott az ágytakaróval. Elmosolyodott, megsimogatta a kutya fejét, aki így elballagott a helyére aludni, így Griss visszafordult, közelebb húzta magához Sara-t, majd ismét mély álomba merült.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
