|
6. fejezet
2 hét múlva Sara-t kiengedték, de dolgozni még nem mehetett. Grissom szabadságot vett ki, hogy vigyázhasson Sara-ra, ám egy nap mégis túl óvatlan volt. Elment fürdeni Sidle-t pedig a kertben hagyta, mivel Hank-kel játszott. Sara támadóját azóta sem kapták el. Az az őrült szabadon mászkált és újra célba vette Sara-t. Akkor is ott volt, a kerítés mögött bújt el, ahol a szomszéd sövénye húzódott. Élesítette fegyverét, majd célkeresztjét Sara nyakára pontosította. Célzott, amikor meglátta, hogy a fürdőben felkapcsolódott a villany…lőtt. Sara összeesett. Hangtompítót használván senki sem hallotta a halálos lövést. A férfi elrohant, bepattant a kocsijába és elhajtott…Griss éppen csak, hogy belépett a fürdőbe meghallotta kutyájuk Hank ugatását. Kinézett az ablakon és meglátta a hintaágy mellett a vérben fekvő mozdulatlan Sara-t. Fejvesztve lerohant a kertbe és letérdelt Sara mellé.
- A fenébe, Sara, nem… -próbált pulzust kitapintani-, neeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!! Te nem halhatsz meg, Sara kicsim, kérlek…
De Sara már nem reagált az újra élesztésekre sem. Nem mozdult, nem lélegzett, csupán a vér folyt a sebéből. Az élet távozott a testéből, kezei többé nem simogatják a férfi arcát, testét. Többé senki sem láthatja széles Sidle-mosolyát, többé senkit sem vidíthat fel már. Grissom úgy érezte, minthogyha egy darabot vágtak volna ki a szívéből. Egy hatalmas darabot, egy olyat, amit sohasem lehet majd pótolni, egy olyat, ami örökre hiányozni fog onnan. Olyan embert veszített el, aki betöltötte az életében tátongó hatalmas űrt. Ahol eddig szerelem és boldogság érzése lakozott, ott most düh, veszteség és fájdalom jelent meg. Elveszítette élete értelmét, elveszítette azt, akit annyira szeretett és akiért minden nap képes volt felkelni és tovább élni az életét. Griss az ölébe vette Sara élettelen testét. Nem volt képes semmire, csak ült és bámulta Sara-t. Még így, holtan is olyan gyönyörű volt. Nem tudta őt elengedni, képtelen lett volna rá, tudta, hogy telefonálnia kell, fel kell hívnia Catherine-t, értesítenie kell őt. Még mindig ott szorongatta Sara testét, az ingje már teljesen átitatódott a vérével. Griss könnyei végigfolytak az arcán, nem is tudta, hogy mikor sírt életében utoljára, de most úgy érezte, hogy nincs miért visszatartania könnyeit. Ekkor csöngettek a kertkapun, nem tudta elképzelni, hogy ki zavarhatja ilyenkor, legnagyobb és legmélyebb gyászában. Catherine Willows volt az, amint meglátta a vért és Grissom-ot, ahogy Sara-t szorongatja azonnal odarohant.
- Jézusom Gil, miért nem hívtál mentőt?!
- Már késő volt –szipogta Griss-, már halott volt, mire kiértem a kertbe.
Cath végigsimított Sara fehéredő arcán.
- Olyan fiatal volt még, nem érdemelte meg a halált, még élnie kellene.
- Cath, számomra itt véget érte az élet. Tedd meg kérlek! –mutatott Griss Cathy pisztolyára.
- Mi van Grissom?!
- Tedd meg, ölj meg, hogy vele élhessek tovább!!
- Eszem ágában sincs téged lelőni!! –tiltakozott Cath.
- Kérlek, nem akarok szenvedni, vele akarok élni! Csak őt akarom!
- Akkor ébredj fel! – halotta Catherine-t, aki közben elővette a fegyverét- Viszlát Gilbert Grissom!
Ezzel Catherine Willows meghúzta a szolgálati 9 mm-esének ravaszát…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
