|
5. fejezet
Szombat este volt. Sara és Grissom egymást szorosan átölelve feküdtek Sara hálószobájában.
- Isteni vagy Grissom! –mondta halkan Sara.
- Akárcsak te Sara-m!
Sidle szembefordult a férfival.
- Szeretlek! –mondta Sara.
- Én is szeretlek!
Sidle-nek ezt öröm volt hallani. Elmosolyodott, majd felült.
- Hozok egy kis kávét.
- Ohó, nem úszom meg az éjszakát?
- Nem bizony, keményen bűnhődnöd kell az előző kitérésedért! –mosolygott Sara, majd lenge fehér köntösében elindult lefelé a konyhába. Grissom egyedül maradt, megpróbálta gondolatait rendberakni. Nem járt sok sikerrel. Gondolatai ugyanis egyre csak a Sara-val eltöltött édes pillanatok felé kalandoztak. Eszébe jutottak az elmúlt évek, és azok a napok, amikor az éjszakái álmatlanul teltek el, mert gondolatai újra és újra Sara-ra terelődtek. Most azonban már minden hetet, napot, órát, percet és másodpercet vele tölthetett. Átfordult a másik oldalára, így az ablakon át bevilágító fények miatt ösztönösen becsukta a szemét. Ekkor két lövés dörrent el egymás után. Grissom azonnal felugrott az ágyról és fejvesztve rohant le a lépcsőn, át az előszobán, ahol elővette a fiókból a szolgálati fegyverét, majd a konyha felé rohant. Sara ájultan feküdt a konyha közepén a hasán két vérző seb. Gil odarohant hozzá.
- Sara….Sara… -felemelte Sara fejét-, kérlek, nyisd ki a szemed, mondj valamit! –a pulton lévő vezeték nélküli telefonért kapott, majd mentőt hívott, ezután pedig értesítette Jim Brass-t. Aztán elővett a mellettük lévő szekrényből egy konyhai kéztörlőt, az ölébe vette Sara-t és a ruhát a sebekre szorította.
- Tarts ki kérlek Sara! Ne tedd ezt velem, hallod!!! –a férfi érezte, hogy szerelme minden egyes szívdobbanásával egyre több vér buggyan ki a sebeiből, ami aztán végigfolyik az ő kezén, majd le Sara oldalán a földre. A konyha kövön egyre csak gyűlt a vér a mentősök pedig még mindig nem voltak sehol.
Aztán Grissom fülét megütötte a szirénák zaja. A kiérkező mentősök bekötötték Sara sebeit, infúziót kötöttek a karjába, majd felfektették egy hordágyra és elvitték őt a Desert Palm kórházba. Amikor elment a mentő, megérkezett a csapat.
- Mi történt Griss? –kérdezte a rémült Catherine.
- Rálőttek Sara-ra.
- Mit keresett itt Sara? –kérdezte Greg, miközben már a konyhát fényképezte.
- Átjött, hogy megbeszéljünk valamit. –hazudta Grissom, remélve, hogy kollégái megelégszenek ennyivel és nem kell elmesélnie fergeteges napjuk részleteit.
- Aham…azt ugye tudod Grissom, hogy mindent el kell mondanod, mert csak így rekonstruálhatjuk az esetet és…
- …kaphatjuk el a tettest! –fejezte be Cath Nick mondatát.
- Cathy, talán erről majd négyszemközt beszélünk, nem hinném, hogy mindenkire tartozik.
- De igen Gil, ez most mindenkire tartozik, ha nem tudjuk a lényeget, nem tudjuk elkapni a gyilkost.
Grissom-nak össze kellett szednie minden erejét, hogy képes legyen arra, amire most kollégái kérték.
- Megígértük egymásnak, hogy még nem mondjuk el senkinek, de azt hiszem, hogy most el kell mondanom, különben hívhatnátok hazugnak minket.
- Mi van? –Warrick kérdezett először, de nem csak ő nem értette a dolgot.
- Mit ígértetek meg? –ráncolta homlokát Nick.
- Azt, hogy titokban tartjuk azt, hogy együtt vagyunk.
- Együtt vagytok?! –akadt ki Greg.
- Igen, és ha kíváncsiak vagytok, hogy Sara miért volt itt, hát legyen, elmondom. Azért mert szeretkeztünk, reggeli utántól este hatig, és Sara csak azért jött le, hogy főzzön egy kávét, hogy kibírjuk holnap reggelig.
- Ember, rekordot dönthettek volna. –próbálta leplezni Catherine azt, hogy ő már tudott erről az egészről. A csapat tátott szájjal állt és senki nem szólt közbe Cathy-n kívül. Gil azonban már sejtette, hogy valaki mégis csak tudja a titkukat, csak arra nem gondolt, hogy az a valaki pont Catherine lesz az. Továbbra sem szólt senki semmit. Cath észrevette a dermesztően kínos csöndet.
- Na jó, munkára fel! Semmit ne hagyjatok figyelmen kívül. Nick, Warrick, ti menjetek ki a kertbe, keressétek meg, hogy honnan jött a lövés, valamint, cipőnyomot és egyéb bizonyítékokat keressetek.
A két férfi bólintott, majd távoztak.
- Greg, miénk a konyha, Gil, te menj és beszélj Jim-mel. Utána pedig…
- Utána pedig bemegyek Sara-hoz.
- Pontosan, na menj. Ígérem, hogy alaposak leszünk, mint mindig.
Grissom bólintott, majd az előszoba felé vette az irányt, ahol Jim Brass százados várt rá.
- Nézd Gil, sajnálom, ami történt, de mindent el kell mondanod. Kezdjük azzal, hogy Sara miért volt itt? –kérdezte, és közben elővette jegyzettömbjét.
- Mert szeretkeztünk…
- Pardon? –Brass majdnem elejtette a tollát.
- Tudod Jim, lefeküdtünk egymással, vagy hogy mondjam még el? –Griss kezdett ideges lenni.
- Öhm…értettem Gil…csak, csak…
- Csak? Meglepődtél?
- Nem is kicsit, na mindegy, térjünk vissza a kérdésekre. Mióta volt itt Sara?
- Nem hivatalosan? Ma reggel óta. Őszintén? Hétfő óta.
Jim-nek igencsak össze kellett szednie magát, hogy további kérdéseket tudjon feltenni.
- Mikor jött le a konyhába? Vagy már itt…
- Nem, nem, olyan hat körül jött le, hogy csináljon egy kávét, aztán pár perc múlva két lövés dörrent el egymás után. Hangja alapján .38-cas vagy .44-esre tippelnék, de ebben nem vagyok biztos. Aztán lerohantam a konyhába és megláttam Sara-t a földön. Hívtam a mentőket meg titeket. Ennyi, semmi extra.
- Nem tudod, hogy kinek lenne oka rátámadni Sara-ra?
- Jim, egyik helyszínelőnek, vagy rendőrnek sem tennéd föl ezt a kérdést. Tudod ól, hogy akik miattunk kerültek börtönbe mind szeretnék a fejünket tálcán.
- De újak is feltűnhetnek.
- Ez igaz, de akkor az újakról mi még nem tudhatunk.
- Na igen.
- Megyek Sara-hoz, ha bármi kérdésed lenne még akkor telefonon elérsz, vagy gyere be a Desert Palm-ba.
- Oké.
Grissom magára kapott némi ruhát, majd elindult a kórházba. 10 perc alatt bent volt, megkérdezte, hogy hol van Sara, majd a kórteremhez sietett. Benyitott, Sara az ágyon feküdt, lélegeztető gépre kötve. A karjába infúzió volt bevezetve. A férfi szemeibe könnyek gyűltek össze, ettől félt a legjobban, ezek a pillanatok kísértették egész életében, legrosszabb rémálmaiban. Mindig is attól rettegett, hogy elveszíti azt, akit szeret, és tessék, most csupán egy hajszálon lóg Sara Sidle élete. Lassan elindult az ágy felé, becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb lépve az ágyhoz leült egy kis fehér székre. Szemét Sara-ra emelte. Úgy tűnt, minthogyha Sara csak aludna, és nagyon remélte is, hogy nem kómában fekszik.
- Miért pont te? –hallotta Griss saját hangját, pedig nem érezte száját mozogni- Annyi más ember van még Las Vegas-ban, sőt az egész földön, miért pont téged lőttek meg?!
Sara lassan kezdett újra érezni. Az első jel, amiből tudta, hogy életben van, az az volt, hogy érzett fájdalamat. Méghozzá a nyugtatók és fájdalomcsillapítók ellenére is hatalmas fájdalmat. Aztán kezdett kialakulni a többi érzéke is, a hallása, tapintása, és a látása is sokkal jobb lett. Óvatosan kinyitotta a szemét. Észrevette, hogy Gil ott ült mellette lehajtott fejjel. A lélegeztető maszk miatt ugyan beszélni nem tudott, de a kezét lassan mozgatva jelezte Griss-nek, hogy életben van. Ahogy Grissom meglátta Sara kezének mozgását, felkapta a fejét, majd a nőre mosolygott. A sós könnyek ott csillogtak az arcán, ahogy hagyta végig folyni azokat. Kezét Sara-éra tette, Sidle jelzésképpen megszorította a férfi kezét.
- Meg fogjuk találni azt a rohadékot, aki ezt tette veled Sara. Nem hagyom ezt bűntetlenül!
Sara csak bólintott. A fájdalma kezdett múlni, mintha Grissom kezei gyógyították volna be lelki és testi sebeit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
