|
3. fejezet
Sara berakta a poharat a mosogatóba. Megfordult, letörölte az arcán végigcsorduló könnycseppet, majd a férfira nézett.
- Sajnálom Griss, én csak...csak...
- Ne mentegetőzz Sara, megértelek.
- Nem, Gil, nem érthetsz meg! Nem tudod, hogy min mentem át ez alatt a 6 év alatt. Emlékszel arra, amikor néhány éve elhívtalak vacsorázni? Azt sem nekem kellett volna, hanem neked, csak te nem mertél lépni! Aztán visszautasítottál, hogy te nem tudsz ezzel a dologgal mit kezdeni...én tudtam volna, de nem hagytad, hogy segítsek...
Grissom Sara könnyes szemeibe nézett, úgy érezte, hogy a düh, a félelem és a csalódottság mögött más is lezajlódott Sidle-ben.
- Sara...
- Ne Gil, hagyd, hogy végig mondjam! Velem nem jöttél el vacsorázni, de Sophia-t elvitted! Talán én annyira irritáló lennék, hogy a kis vinnyogó majom karjaiba menekülsz?!
- Nem, Sara, nem erről van szó...
- Még nem fejeztem be! –fedte meg Sara és most már hagyta könnyeit végigcsorogni arcán- Mégis, mi a fene ütött beléd Grissom? Még egy férfit nem láttam ennyire furcsán viselkedni! Bár tudod az élet sorozatos pofonai után már kezdem megszokni a dolgot, belelehet ám törődni abba, ha valakit nem szeretnek... –sara sírva fakadt és visszament a kanapéra, majd leroskadt rá. Borzalmasan érezte magát, amiért ezt a dühöt rázúdította Gil-re. Nem tudta, hogy mihez kezdjen. A végén Catherine-nel közös tervük valósággá válik, és tényleg fel kell mondani, hogy elviselje fájdalmát? Egyszer csak azt érezte, hogy Grissom átöleli őt. A férfi hagyta, hogy Sara közelebb húzódjon, és inge beszívja a könnyeit. Próbálta nyugtatgatni Sara-t, aki egyre csak sírt, majd hirtelen kiszabadította magát a férfi karjaiból és felállt.
- Grissom...most...menj el, kérlek!
- Nem Sara. Nem hagylak itt, elég fájdalmat okoztam már neked, még egyet már nem akarok. Tudom, hogy szükségem van rád, és érzem, hogy te is így gondolkodsz...
Sara hirtelen nem tudta hová tenni a férfi szavait.
- Tessék?
- Szükségünk van egymásra Sara! Tudom, hogy szeretsz, és tudnod kell, hogy én is szeretlek, méghozzá tiszta szívemből. Nem fogok elmenni, hacsak nem dobsz ki, de akkor tudom, hogy valami olyat veszítek el, aminek hatására az életem romba dől.
Sidle nem tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen. Csak pár lépésnyire állt Grissom-tól, így úgy gondolta, hogy azzal időt nyerhet, hogyha átöleli. Meg is tette ezt, Griss pedig a karjába zárta őt.
- Mit is mondtam, hány napot kértem szabadságra? –mosolyodott el Sara, és felnézett a férfira aki annyira szerette őt, és akit ő annyira szeretett.
- Egy hetet kértél.
- Nahát, 7 nap, kényeztetés. Milyen jó lesz neked. –kacsintott Sidle, majd elengedte Gil-t, kezét az arcára rakta, majd ajkait a szájára tapasztotta. Első hosszú és szenvedélyes csókjukat Sara szakította meg.
- Ezt most miért kaptam? –mosolygott Griss.
- Előleg az elkövetkező hétből. –mondta Sara, majd hozzátette- Azt hiszem, hogy ideje visszamenni a laborba és bedarálni a felmondási kérelmemet.
- Felőlem indulhatunk. –mondta Grissom, majd Sara átöltözött és elindultak vissza, munkahelyükre a Las Vegas-i Bűnügyi Laborba...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
