|
2. fejezet
Catherine tudta, hogy mivel állt szemben.
- Grissom, beszéltél már Sara-val? –tette fel a kérdést a beálló csöndben.
- Nem… - vallotta be a férfi. A szemüvegét lassan lerakta az asztalra- Nem engedhetem el Cath.
- Akkor menj és beszélj vele.
- Catherine, tudod, hogy nem megy. - szakította félbe Grissom- Tudod jól, hogy félek ettől a kapcsolattól. Az a 15 év, ami köztünk van, attól félek, hogy Sara egyszer rám un, és majd fiatalabbat keres…
- Ugyan már Gil, hogy gondolod, hogy azután, hogy Sara most már 6 éve epekedik utánad, miután megkapna téged el is hagyna?! –förmedt rá Catherine, aki tudta, hogy mi zajlik le Grissom-ban és Sidle-ben. A férfi közben nem válaszolt semmit, csak meredt maga elé és a papírra. Cath feldühödött.
- Na idefigyelj Gil Grissom! Most felállsz és összeszeded magad, elmész Sara-hoz, hogy ezt megbeszéljétek, mert nem hagyom, hogy a szemem láttára veszítsd el őt!!
Gil felfogta a szavakat, amiket Catherine szinte a fejébe vert, bólintott, majd megvárta amíg a nő távozott és összeszedte a cuccait, hogy elinduljon Sara-hoz…Talán 10 perc telhetett el, amíg Grissom oda ért a kis családi házhoz. A kapu nyitva volt, így egyenesen a bejárati ajtóhoz sétált. Becsöngetett, majd türelmesen várt, próbálta összeszedni minden bátorságát és rendezni a gondolatait. Este késő volt már, Sara először nem tudta, hogy ki lesz az, de aztán rájött, hogy Grissom lesz az. Kinyitotta az ajtót, majd tekintetét a férfira emelte. Szemei vörösek voltak mivel amióta hazajött folyamatosan sírt.
- Szia! –köszönt halkan Sara.
- Sara, beszélnem kell veled, nem csak a felmondási kérelmedről, hanem… - a férfinak ismét elszállt a bátorsága, ahogy Sara könnyes szemébe nézett.
- Hanem?
- Kettőnkről… - nyögte ki végül Grissom.
- Grissom, gyere be, ez nem tartozik másra, csak rád meg rám. –ezzel beinvitálta a férfit és leültek a nagyszobába.
- Hallgatlak Grissom.
- Sara, nézd, tudod, hogy ez egyáltalán nem könnyű nekem. Sajnálom, hogyha bármikor is megbántottalak…
- Azt már sajnálhatod Griss, eldöntöttem, felmondok és kész. Lehet, hogy elutazom Miami-ba.
- Ne tedd ezt velem Sara, a … labornak szüksége van rád.
- A Labornak?!?! –képedt el Sara, és úgy érezte, hogy menten elsírja magát.
- Meg….nekem is.
Sara a férfihoz fordult, megtörölte könnyes szemeit. Barna hajtincseit a füle mögé tűrte, lábait ismét felhúzta és karjaival átkulcsolta azokat, így most úgy ült, mint egy órával azelőtt a pihenőben.
- Sara tudod jól, hogy szeretlek, de félek ettől a kapcsolattól. A következményeitől, a jövőtől, a többiek és Ecklie reakciójától.
- Grissom, ha valakit igazán szeretünk, akkor nincsenek előttünk akadályok.
- Sara, te ezt nem értheted.
Sidle mérges lett, felugrott a helyéről és Grissom-mal szembe állt. A férfi is felállt.
- Igen, képzeld, nem értem, de ha megkérhetném kedves Gilbert Grissom úr, hogy magyarázza el nekem a dolgot. Egy kielégítő válasz után már biztos meg fogom érteni.
Gil soha nem látta még Sara-t ilyen mérgesnek. Sara kisétált a konyhába, bár már inkább futott. Töltött magának egy pohár hideg vizet, majd hallotta, amint Griss közeledik…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
