|
10. fejezet
- És akkor aznap megbeszéltem mindent Nick-kel. –mondtam a hatalmas bőrfotelben ülve.
- És utána mi történt, Nagyi? –kérdezte a mellettem ülő lány Sandra.
- Utána még volt néhány kisebb-nagyobb problémám, de aztán minden rendbe jött és akkor született meg az anyukátok Stella. Rá két évre pedig a nagybátyátok Steve.
- És milyen volt akkor az élet, Nagyi? –kérdezte Stephanie, a másik unokám.
- Tudjátok, akkor 2007-ben egész más volt az élet. 2007-ben volt valami a levegőben, ami nem hagyta nyugodni az embereket.
- Anya, már megint ezt a történetet meséled? –lépett be az ajtón Stella. Szép, életerős és makacs lány volt, akárcsak én az ő korában.
- A lányok mindig ezt szeretnék hallani. –mentegetőztem mosolyogva.
- Hol van apa? Mindjárt kész az ebéd! –jött be az ajtón Steve. Amikor ránéztem mindig olyan érzés fogott el, mintha a 31 éves Gil-t látnám.
- Tudod, hogy sakkozni ment a klubba, olyan kettő körül jön majd haza.
- Ja, tényleg. Oké, akkor addig berakom a hűtőbe a kaját. –ezzel visszament a konyhába. 2040. július 15-ét írtunk. Nem volt könnyű visszaemlékeznem 33 évvel ezelőttre. Mégis jó érzéssel töltött el, hogy akkor jól alakultak a dolgok, és most egy hatalmas és boldog családban éltem. Olyanban, amire gyerekkorom óta vágytam. Grissom-mal olyan kapcsolatom volt, amire igenis büszke voltam. Már 33 éve voltunk házasok. Ritkán vitatkoztunk, de ha egyszer összekaptunk valamin, akkor ott nem maradt kő kövön... Szerencsénkre az egész család teljesen egészséges, és még nekünk sincsenek komolyabb problémáink az egészségünkkel. A fiúnk Steve, Greg Sanders lányát, Samantha-t vette el feleségül. Stella pedig Nick Stokes fiához, Daniel-hez ment hozzá. Így még könnyebb volt együtt tartani a régi csapatot. Conrad Ecklie-t pedig, Catherine Willows legnagyobb örömére lánya, Lindsey Willows váltotta le. Tehát tulajdonképpen megmaradt a régi csapat, csak...
egy kicsit megfiatalodtunk gyermekeink által. Gondolataimból a lányok kacaja és az óra kongatása zökkentett ki. Két óra volt. Ekkor már nyílt is az ajtó és Griss lépett be rajta.
- Sziasztok! Megjöttem. –hallottuk férfias hangját. Sandra és Stephanie egymással versengve szaladtak ki az előtérbe, és én is követtem őket, bár egy kicsit már lassabban.
- Szia drágám! –köszöntem- Mondd, hogy mindenkit legyőztél!
Elmosolyodott és átölelt.
- Még mindig gondolatolvasó vagy Sara! Holnap lesz a megyei bajnokság és engem neveztek be.
- Akkor sűrű heted lesz, holnap után lesz a csótányaid versenye is.
- Azok nem csótányok szívem, hanem...
- Mindegy, nekem már csak csótányok maradnak! –vágtam közbe mosolyogva, majd leültünk a szokásos vasárnapi ebédünkre, amit most Steve főzött...Az ebéd mennyei volt és az idő elég szép volt ahhoz, hogy összehívjuk a nagy csapatot egy találkozóra.
The End
Written by: Sandle
2008. 01. 27.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
