|
8. fejezet
A parti már jó egy órája tartott, és mindenki meglepődött azon, hogy nem kértem alkoholt. Így aztán próbáltak győzködni, hogy igyak velük.
- Egy pohár sört mindig iszol! –erősködött Greg.
- De most nincs kedvem hozzá Greggo.
- Ismerlek Sara, és ez nem kifogás! –érvelt Nick.
- Azt hiszem, hogy itt az ideje elmondanod Sara. –nézett rám Catherine.
- Mit kell elmondanod Sara? –kérdezte Rick, megelőzve Grissom-ot. Felálltam és a két asztal közé léptem.
- Erről még Grissom sem tud, mivel csupán néhány napja tudok róla, és a tegnapi napig még nem is volt biztos az eredmény.
- És ennek köze van ahhoz, hogy nem iszol alkoholt?
- Igen, ugyanis babát várok! –mindenki ledöbbent, valószínűleg nem erre számítottak.
- Sara-m, miért nem mondtad el már az elején? –lépett oda hozzám Grissom.
- Édes, addig nem akartam elmondani, amíg nem volt biztos az eredmény.
- Oké, de legközelebb azért mondd el!
- Legközelebb? –kérdezte mosolyogva Nick.
- Tudod Nicky, ő nem éri be eggyel! –mosolyodtam el, mire mindenki nevetett, Gil-től pedig kaptam egy apró csókot…Csupán néhány perccel múlhatott fél 12, amikor kitessékeltek a klub udvarára.
- Kellemes az idő, de miért jöttünk ki? -kérdeztem, de választ Gil bólintása sem adott. Ekkor egy durranást hallatszódott és magam sem tudom, hogy miért, de automatikusan az égre emeltem a tekintetem. Az elsőt több további durranás követte, amiket fény követett.
- Ezt mind nekem?
- Mert megérdemled! –hallottam Grissom hangját. Átöleltem őt és így néztük végig a kis tűzijátékot...
1 óra körül elindultunk vissza a Laborba. Az össz alkohol, ami a többiekben volt az egy pohár sörrel volt letudható. Éppen a laborhoz fordultunk volna be, amikor megcsörrent Gil telefonja.
- Grissom...értem...oké, ott leszünk...persze...fél óra...rendben...ott találkozunk! –ezzel letette a telefont.
- Ki volt az? –kérdeztem.
- Brass, van egy 419-esünk a Sellőbárban.
- Az jó hely! –mosolyodott el Greg.
- Dolgozni megyünk Greg! –fedte meg Nick.
- Muszáj elmenned?! –húztam félre Griss-t – Olyan sokat voltunk mostanság távol egymástól, jó lenne egy kis időt kettesben is eltölteni. –tényleg szükségem volt rá. Kellett valaki, akinek kiönthettem a lelkem...Valaki, aki megvigasztal, és segít túlélni ezt az időszakot.
- Sajnálom édes, - végigsimított az arcomon- Muszáj mennem. Ígérem, hogy sietek haza!
- Azt ajánlom is! –jegyeztem meg, majd elköszöntem mindenkitől és elindultam haza. Kellemesen lehűlt az idő, így jó volt sétálgatni. Elgondolkoztam, hogy miként segíthetnék magamon. Hogyan győzhetném le a rémálmaimat és a fájdalmaimat...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
