|
8. fejezet
A parti mr j egy rja tartott, s mindenki meglepdtt azon, hogy nem krtem alkoholt. gy aztn prbltak gyzkdni, hogy igyak velk.
- Egy pohr srt mindig iszol! –erskdtt Greg.
- De most nincs kedvem hozz Greggo.
- Ismerlek Sara, s ez nem kifogs! –rvelt Nick.
- Azt hiszem, hogy itt az ideje elmondanod Sara. –nzett rm Catherine.
- Mit kell elmondanod Sara? –krdezte Rick, megelzve Grissom-ot. Fellltam s a kt asztal kz lptem.
- Errl mg Grissom sem tud, mivel csupn nhny napja tudok rla, s a tegnapi napig mg nem is volt biztos az eredmny.
- s ennek kze van ahhoz, hogy nem iszol alkoholt?
- Igen, ugyanis babt vrok! –mindenki ledbbent, valsznleg nem erre szmtottak.
- Sara-m, mirt nem mondtad el mr az elejn? –lpett oda hozzm Grissom.
- des, addig nem akartam elmondani, amg nem volt biztos az eredmny.
- Ok, de legkzelebb azrt mondd el!
- Legkzelebb? –krdezte mosolyogva Nick.
- Tudod Nicky, nem ri be eggyel! –mosolyodtam el, mire mindenki nevetett, Gil-tl pedig kaptam egy apr cskot…Csupn nhny perccel mlhatott fl 12, amikor kitesskeltek a klub udvarra.
- Kellemes az id, de mirt jttnk ki? -krdeztem, de vlaszt Gil blintsa sem adott. Ekkor egy durranst hallatszdott s magam sem tudom, hogy mirt, de automatikusan az gre emeltem a tekintetem. Az elst tbb tovbbi durrans kvette, amiket fny kvetett.
- Ezt mind nekem?
- Mert megrdemled! –hallottam Grissom hangjt. tleltem t s gy nztk vgig a kis tzijtkot...
1 ra krl elindultunk vissza a Laborba. Az ssz alkohol, ami a tbbiekben volt az egy pohr srrel volt letudhat. ppen a laborhoz fordultunk volna be, amikor megcsrrent Gil telefonja.
- Grissom...rtem...ok, ott lesznk...persze...fl ra...rendben...ott tallkozunk! –ezzel letette a telefont.
- Ki volt az? –krdeztem.
- Brass, van egy 419-esnk a Sellbrban.
- Az j hely! –mosolyodott el Greg.
- Dolgozni megynk Greg! –fedte meg Nick.
- Muszj elmenned?! –hztam flre Griss-t – Olyan sokat voltunk mostansg tvol egymstl, j lenne egy kis idt kettesben is eltlteni. –tnyleg szksgem volt r. Kellett valaki, akinek kinthettem a lelkem...Valaki, aki megvigasztal, s segt tllni ezt az idszakot.
- Sajnlom des, - vgigsimtott az arcomon- Muszj mennem. grem, hogy sietek haza!
- Azt ajnlom is! –jegyeztem meg, majd elkszntem mindenkitl s elindultam haza. Kellemesen lehlt az id, gy j volt stlgatni. Elgondolkoztam, hogy miknt segthetnk magamon. Hogyan gyzhetnm le a rmlmaimat s a fjdalmaimat...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
