|
Mindenkinek van egy szerelme, I.
A napjaim elég pörgősen teltek.
Két gyilkosság, helyszínelés, papírmunka és egy buli megszervezése. A többiekkel úgy terveztük, kedden meglepjük Catherine-t a születésnapján. Nő lévén rám bízták a feladatot. Szép kis csapat…
Péntek este volt. A bárok tömve vannak emberekkel – bár ez Vegasban nem meglepő dolog -. 11kor kellett egy helyszínre mennem.
- Szia! Mi a helyzet? – köszöntem Grissom-nak mosolyogva.
- De jó kedved van! – felelte. – Pedig ha ezt megnézed, nem fogsz ennyire örülni.
Igaza volt. A szórakozóhely mellékhelységében egy brutálisan meggyilkolt nőt találtunk. Mindenhol vér volt és csak ömlött kifelé az émelyítő szag. A nő mindkét kézfeje le volt vágva. A falon egy vérrel írt üzenet állt.
- Az mit jelent? –kérdeztem Gil-t, a falon talált feliratra mutatva.
- „ A mindenem ”. Oroszul van.
- És a kezek? – nézek a holttestre.
- Talán elvitte… emlékbe…
2órával később Jim is velünk tartott a halott nő otthonába. Elég nehéz volt mire a férje megértette mi történt.
Egész éjjel, és hajnalban is dolgoztunk.
Épp hazafelé indultam, mikor Nick megállított a folyosón.
- Na, hogy áll a buli szervezése? – kérdezte mosolyogva.
- Hát… Igazából… sehogy!
Erre még jobban elvigyorodott:
- Ok, nem probléma. Még van időnk. Mit szólnál, ha itt lenne az irodában?
- Jó ötlet. Viszont most megyek. Na szia! – és már mentem is a kocsim felé.
Újságot olvastam, amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senki. Szétnéztem, de csak egy dobozt találtam a lábtörlőn. Bevittem.
Se címzett, sem feladó nem volt rajta. Kissé furcsálltam a dolgot. Barna, szokványos doboz volt, kinyitottam.
Amint felbontottam kivert a víz és a hideg, megrémültem és sikítani akartam. Egy üveg tartájban, valami furcsa lében egy levágott kézfej úszkált. Elhátráltam a doboztól, próbáltam megnyugodni.
Ekkor jutott eszembe, hogy a csomag kézbesítője kopogott, tehát itt lehet akár a házkörül is. Megrémültem és egy darabig hezitáltam. Hirtelen úgy döntöttem bármi történjen, nem érdekel, bemegyek a laborba. Fogtam a csomagot, kirohantam a kocsimhoz, és meg sem álltam, amíg oda nem értem.
Robbins dokihoz vezetett az első utam.
- Ezt vizsgáld meg, kérlek! – rontottam be hozzá.
- Mutasd! Mi ennyire sürgős? – elvette a csomagot – Ez nem az éjjel talált nőé?
- A te munkád megmondani! – feleltem kissé dühösen.
Ekkor vette észre izgatottságomat.
- Hogy került hozzád? – kérdezte rosszat sejtve.
- A postásom hozta… - ezzel elmentem az irodámba.
Arra keltem, hogy valaki kinyitotta az ajtót.
- Jó reggelt! Már ha ez jó… - keltett fel Gil.
- Neked is! – feleltem, és felültem a kanapéról. Valószínűleg elnyomott az álom, és azóta itt vagyok az irodámban, gondoltam magamban.
- Kávét? – kérdi kedveskedve.
- Kösz, nem. Robbins doki nem keresett?
- Nem, de jártam nála. – leült mellém – Nem láttad a csomagküldőt?
- Szerinted akkor itt ülnék? – kérdezem szúrósan.
Kis szünet áll be. Azon gondolkodhat, hogy fogalmazzon.
- Szólhattál volna! – mondja ki végül.
- Minek? Semmit sem tehettél volna!
- Odamentem volna! Meg is támadhatott volna!
- Ugyan Gil… - nem sikerült befejeznem, mert hirtelen Greg lépett be az ajtón.
- Bocsi hogy zavarok, de van egy kis gáz.
És tényleg volt.
Negyed órával később egy bérelt lakás nyújtotta gyilkossági helyszínen jártunk. A körülmények azonosak a tegnapival. Fiatal nő, hiányzó kézfejek, és „ A mindenem „ a falon.
- Nem várakozott. – töri meg a csendet David.
- Ez igaz. De miért lesz valakiből sorozatgyilkos egy zsaruktól hemzsegő környéken? – kérdezi Greg inkább magától, mint tőlünk.
- A miértekre a legnehezebb a válasz. – kapja válaszul Grissom-tól.
Később kiderült a csomagon Dr. Robbins megtalálta az üveggyártó cég egyik alkalmazottjának ujjlenyomatát. Nick és Warrick most néznek szét az illetőnél.
Én a helyszínről a laborba tartottam, Grissommal az anyósülésen.
- Ugye tudod hogy nem vagy biztonságban?! – fordul felém.
- Soha senki sincs biztonságban. – felelem az utat nézve.
- Nem kéne egyedül otthon lenned. Ha akarod, szólok Catherine-nek. – az- az igazság örültem volna, ha valaki velem lett volna, mégis mást válaszoltam.
- Tudod jól, hogy nem akarom. – A laborig nem is beszéltünk. Ott elköszöntem, és indultam haza.
Hét körül kopogtak az ajtómon. Összerezzentem egy pillanatra. Elővettem a fegyveremet, kibiztosítottam, úgy léptem az ajtóhoz.
- Ki az? – kérdeztem hangosan
- Catherine vagyok, ne félj! – hangzott a válasz, amitől teljesen megnyugodtam és kinyitottam az ajtót.
- Hát te? – néztem rá és a bőröndjére.
- Mondta Grissom mi történt, és ha akart volna sem tudott megállítani. – beljebb jött és lepakolt.
- Aranyos vagy, de erre semmi szükség! – mondtam picit vonakodva. – Lindsey-t amúgy sem hagyhatod egyedül otthon!
- Lindsey osztálykiránduláson van és csak két nap múlva jön haza. Engem meg csak nem küldesz el bőröndöstől?!...
Aznap este kétszer is hívott Grissom a hogylétem felől érdeklődve. Meglepett a férfi aggodalma, de jól is esett. Úgy éreztem törődik velem, és ezzel a csodás gondolattal sikerült álomba merülnöm aznap éjjel.
To be continued…
Készítette: Denisa
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
