|
3. fejezet
Egy negyed óra múlva befutott Catherine egy halom papírral a kezében.
- Gyorsan végeztél! –jegyeztem meg.
- Hát a doki gyorsan lerázott, mondván, hogy még hátra van Greg és Warrick ügye is.
- Mesélj, mit tudtál meg! –utasította Griss, miközben Catherine 3 felé válogatta a jelentéseket, majd szétosztotta. Beleolvastam az öt papír közül a legfelsőbe.
- Az áldozat Anna Mye, 30 éves, fehér bőrű amerikai nő. Vegas-ban dolgozott a Sphere egyik felszolgáló hölgye volt, Henderson-ban lakott, családja nincs, barátokról nem tudunk. –tovább lapoztam a második oldalra, ahová rá volt tűzve az áldozat képe. Eléggé csúnyán lebomlott már szegény- A Doki szerint úgy négy hónapja halhatott meg, a halál oka a koponyára mért ütés, amit feltehetőleg tompa tárgy okozott.
Végiglapozgattuk az aktákat.
- Szinte mind ugyanaz. –sóhajtott fel Cath.
- A nevük nem hasonló, de mind Casino-kban dolgoztak felszolgálóként, vagy táncoslányként. Mindegyikőjük hednersoni lakos volt.
- Mit is tudunk Kelly-ről? –kérdezte Griss.
- A Sphere-ben volt felszolgáló, de néhány éve a Lady’s Luck-ban dolgozik, mivel kamatyolt az egyik éjjeliőrrel és azalatt az idő alatt összesen 20 lopás történt az épületben, mind kijátszva a kamerákat.
- Te honnan tudsz ennyit Kelly Stacer-ről? –kérdezte Cath, miközben furcsán méregetett.
- Négy hónappal ezelőtt volt egy csúnya maffia botrány. Kelly volt az egyik gyanúsítottunk. A valódi neve pedig Hugh, Kelly Hugh.
- Vajon mit akarhat Nick-től? Már vagy egy órát késik az az átkozott Stokes. –sóhajtott fel Grissom. Ránéztem, és a kék szeméből kiolvastam, hogy nagyon is nyugtalan volt. Ekkor lépett be Nick az ajtón.
- Bocs, hogy egy kicsit késtem.
- Elkenődött a rúzsfolt az arcodon Stokes. –jegyeztem meg mosolyogva, mire a férfi gyorsan letörölte a vörös rúzs maradványát.
- Itt a vallomása. –tért el a tárgytól Nick- Elhihető, de azért jobban meg kell vizsgálni a körülményeket, amúgy mi van a hulláinkkal?
- Úgy tűnik, hogy egy sorozatgyilkost keresünk.
- Az áldozatok mind Henderson-ban laktak, és híres kaszinókban dolgoztak. Azon kívül, hogy nők külsőre nem sokban hasonlítanak egymásra. Van köztük szőke, barna és vörös is vegyesen. –mondtam még mindig mosolyogva, bár már Grissom arckifejezésén mosolyogtam. A drága olyan arcot vágott, hogy ki volt ráírva, hogy legszívesebben most azonnal hazaküldené Stokes-t egy hét szabadságra. Végül rám nézett és elmosolyodott. Gyorsan elkaptam a tekintetemet, nehogy a többiek gyanút fogjanak. Megbeszéltük a részleteket, hogy hogyan tovább. A műszak végén pedig befutott Greg és Warrick is.
- Nézd már, Grissom mégis visszajött. –tréfálkozott Greg, bár ő nem tudta, de én éreztem, hogy most nagyon rosszkor jutott az eszébe.
- Ki mondta, hogy nem jövök vissza? –kérdezett vissza Gil.
- Csak tréfának szántam főnök.
- Elég rosszkor jött. –jegyeztem meg- 15 hullánk van, míg nektek, csupán 2.
- Lehet, hogy, csupán két hullánk van, de azok legalább 40 darabban fekszenek a korbonctanon.
- Mi van? –kérdezte Catherine- Ez már megint valami őrült tréfa?
- Nem, az volt az őrült, aki feldarabolta őket. –vágott vissza Warrick.
- Jut is eszembe, találtunk egy láblenyomatot a fürdőkádban, és néhány ujjlenyomatot az egyik késen.
- Azonosítottátok a lenyomatokat?
- Az ujjlenyomatokat igen, a gép egy bizonyos Kelly Hugh-t dobott ki. A munkahelyén viszont Kelly Stacer néven foglalkoztatják.
Nick-en látszott, hogy szinte megállt benne az élet. Szegényt eléggé megsajnáltam. Nagyon szar érzés lehet, amikor bele vagy zúgva valakibe, és Nicky-n ez látszott, és kiderül arról a bizonyos valakiről, hogy egy gyilkos. Biztosan borzasztó lehetett neki.
- Megyek és beszélek vele! –mondta, majd éppen fel akart állni, amikor magam sem tudom, hogy miért, de megállítottam és a következőket mondtam.
- Nem, Nick. Majd én beszélek vele. Ez már kihallgatás lesz, és mivel én felügyelem az ügyet, majd én megyek. –ezzel felálltam, intettem Warrick-nak, hogy jöjjön velem. A férfi elindult utánam, közben felhívtam Vegát, hogy hozassa be Kelly-t. Amikor ma megláttam sétálgatni, valahogy úgy éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége!
Kelly Hugh-t, vagy Stacer-t, ahogy neked jobban tetszik negyedóra alatt előkerítették. Behozták hozzánk az egyes kihallgatóba.
- Mit akarnak tőlem? –kiabált, szinte már visítva.
- Magyarázatokat! –válaszoltam higgadtan és elmosolyodtam. A nő leült velünk szemben a székre. Tudtam, hogy Nicky végi fogja figyelni az egész kihallgatást, így először a kedvesebb énemmel próbálkoztam.
- Nos, Ms. Stacer, vagy szólíthatom Ms. Hugh-nak is?
- Maradjunk a Kelly-ben. –szólalt meg közömbösen.
- Rendben Kelly, én Sara Sidle vagyok, ő pedig itt Warrick Brown...
- Én Stokes-t akarom kihallgató tisztnek! –makacskodott.
- Nincs válogatás a tisztek között Kelly, ez van és kész. –keményített be Rick.
- Oké, ha nincs több kérdésük akkor én most lelépnék.
- Hohó, hova rohansz ennyire Kelly?
- Szálljanak le rólam!
- Majd akkor, ha megmagyaráztad, hogy hogyan került az ujjlenyomatod két gyilkosság helyszínére is.
- Mi van? Ember, egy rendes szemtanú felhívja a rendőrséget, hogy látott valami furcsát, és tessék, ez lesz a vége.
- Na idefigyelj Kelly, vagy válaszolsz a kérdésre, vagy az estét egy szép és csendes zárkában töltöd! –emeltem fel a hangom.
- Mit fenyegetőzik itt nekem maga, ha? Ki maga nekem? –ezzel felállt- Na húzok innen a fenébe, utálom az egész rendőrséget, jah, és mondják meg annak a Nicky gyereknek, hogy beszédem van vele! –mondta, majd elindult kifelé. Intettem az ajtóban álló őrnek, aki megbilincselte.
- Mit csinálnak?! –kérdezte, szinte már visítva.
- Választhatsz négy szép magánzárka közül. Kellemes időtöltést! –mosolygott Brown, majd megvártuk amíg elvezetik Kelly-t.
- Így nem lesz könnyű dolgunk! –sóhajtottam fel.
- Hát nem, de szegény Nick-nek sem.
- Na igen, pedig kedves lánynak tűnt. –mondtam, majd kiléptünk a kék fényárban úszó folyosóra...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
