|
Suttog a Múlt
Egy verőfényes májusi reggelre ébredt Las Vegas. Sara Sidle fáradtan ült dőlt le az ágyára. Egy újabb hosszú műszak után végre hazatérhetett pihenni. Végignyújtózott a széles ágyon, és elgondolkozott eddigi életén...1977 júniusa volt. Sara épp egy újabb veszekedésen volt túl ismét részeg apjával. Egy újabb fakanál tört el, az akkor még csak 6 és fél éves Sara Sidle hátán. A fiatal lány a szobájában ült, és próbálta elfelejteni. Ekkor kiabálás hallatszódott ki a konyhából. Az anyja és az apja ismét veszekedtek. Sara az ajtóhoz lépett, hogy onnan figyelje az eseményeket. Hirtelen nem tudta, hogy mit tegyen. Az édesanyja ugyanis kikapott egy konyhakést a szekrényből és többször is a részegen dühöngő férfiba szúrta. Sara félve a következményektől, elbújt az íróasztala alá... A szeme sarkában megjelent néhány könnycsepp, ahogy erre a borzalmas emlékre gondolt. Sidle letörölte őket, majd ismét a múltra koncentrált... Még ugyanazon a napon, 1977. június 16-án, egy őszes hajú nő lépett be a kis Sidle szobájába. Letérdelt a megrémült lány elé, és kinyújtotta felé a kezét. Sara nem emlékezett a szavakra, amit neki mondott, de azt tudta, hogy elfogadta a segítő kezet, és kisétált a nővel a ház elé. Közben látta, az akkor ott, édesapja holttesténél dolgozó szakérőket. Ám 6 évesen még nem tudott azokkal a képekkel mit kezdeni. Az asszony egy nevelő otthonba vitte. Azt mondták, hogy ott jó lesz neki, szeretni fogják, és gondoskodni fognak róla...A 12 év amit utána különbözőbbnél különbözőbb nevelő szülőknél eltöltött, nagyon nehéz volt számára. Aztán eljött az a nap, amikor megkapta a levelét, hogy felvették a Harvard-ra. Az ott eltöltött 4 éve volt egész életének legboldogabb része. Miután megszerezte a diplomáját, a San Francisco-i Bűnügyi Laborban kezdett el dolgozni. 3 év után felhívta az egyik egyetemi előadója, Dr. Gilbert Grissom, hogy csatlakozzon a Vegas-i csapathoz. Már akkor sem tudott ellent mondani, a nála 15 évvel idősebb férfinak. Ez 8 évvel ezelőtt történt...
- Vajon mi lett volna, ha ott maradok Frisco-ban? –évődött el néhány nappal ezelőtt Sidle...Akkor azért kellett nyomoznia, mert megölték az egyik helyszínelőt. Aztán úgy döntött, hogy itt marad. Jól kijött az új csapatával. Már-már a családjának számítottak. Most viszont már nem tudta kezelni az érzéseit. Túl sok érzelmet vetett a munkájába. Amikor az egyetemen tanult, megjegyezte egy dolgot nem szabad tenni ebben a munkában: Nem szabad érzelmet vinni bele, nem lehet hagyni, hogy egy eset megrázzon bennünket. Szikla szilárdan kell hozzáállni mindenhez, mert ha nem akkor a vége rosszul sülhet el...Ezt még Meyer professzor mondta neki, amikor végzős volt. Eddigi munkája során ezt sikerült is betartania. Ám most elszaladt vele a ló. Minden áldozatra úgy gondolt, és úgy törődött velük, mintha a rokonai lennének. Ez volt az, amit nem lett volna szabad megtennie. Mostanság egyetlen jó dolog volt az életében, a szerelme. Bár sokszor inkább magányra volt szüksége az elmúlt időszakban. El akart menekülni a gondolatai elől, visszaemlékezni, rájönni, hogy hol rontotta el, és legfőképpen rájönni, hogy min kéne változtatnia...Talán 5, vagy 6 éve történhetett, amikor összejött Hank-kel, a mentős sráccal. A kapcsolatuk körülbelül fél évig tartott. Sara egy baleset nyomozása során jött rá, hogy a férfi megcsalja őt...
- Ez is remekül sült el! –gondolt vissza Sara. Már nem is tudta, hogy mióta feküdt ott a franciaágyon, de igazából nem is érdekelte...Aztán három éve történt, hogy az egyik helyszínen majdnem megölték...Két éve pedig összejött azzal a férfival, akit annyi év óta szeretett. Ekkor csöngettek az ajtón, ezzel kizökkentve Sara a gondolataiból. Sidle felkelt és lassan lesétált a lépcsőn, majd az ajtóhoz lépett és kinyitotta.
- Szia Szívem! –köszönt az ajtóban álló férfi, majd belépett a lakásba.
- Szia Grissom! – a nő ezzel becsukta az ajtót, majd tekintetével a férfi után nézett.
- Nem vetted fel a telefonodat! –mondta Gil, miközben a fürdőszoba felé tartott.
- Nem is hallottam, hogy csörgött! –vallotta be Sara, hiszen annyira elmélyült az emlékeiben, hogy kizárta a külvilágot.
- Pedig kétszer is hívtalak! –hallatszódott Grissom hangja a fürdőből- Ecklie keresett, nem adtad le neki a két nappal ezelőtti ügy jelentését.
- Jah, igen. Itthon hagytam, majd este leadom neki.
- Oké, csak szóltam.
- Köszönöm. Amúgy elgondolkoztam azon, hogy ki kéne vennem egy kis szabadságot.
- Nyugodtan, úgy is van még vagy 2-3 évnyi szabadságod! –mosolygott rá Griss, miközben már a konyha felé tartott. Sara pedig csak állt a nappali közepén, és még mindig a férfit nézte- Nem vagy éhes? Főzök valamit.
- Nem köszönöm, egyébként van a hűtőben neked pörkölt.
- Oh, csak nem főztél nekem? –vette elő angyali mosolyát Grissom. Sara nem szólt semmit csak a hűtő felé mutatott, majd a teraszajtóhoz lépett és kinyitotta azt, ezzel beengedve a Vegas-i hőséget.
- Lehet, hogy kiveszek egy hónap szabadságot. Szükségem van a pihenésre, úgy érzem, hogy túl hajtottam magam.
Grissom bekapcsolta a mikrot, majd felesége felé fordult.
- Biztos, hogy jól vagy Sara?
- Persze, csupán elfáradtam.
- Hát akkor menj és pihenj egyet, én addig elviszem sétálni Hank-et.
Sara nem ellenkezett. Adott egy apró csókot férjének, majd felment a hálóba, és ledőlt az ágyra. Behunyta a szemét, és hamar el is aludt. Gil miután megebédelt, elvitte sétálni Hank-et, a boxer kutyájukat...Sara még mindig fáradtnak érezte magát, amikor felébredt. Kinyitotta a szemét, és furcsa érzés lett rajta úrrá. Az ágy, a falak, az ablak, a bútorok mind-mind mások voltak. A nap sem tűzött olyan erősen. Sidle lassan felkelt az ágyból, és a falon lévő naptárhoz sietett.
- 1999. augusztus 15 –olvasta Sara- 1999.?! –akadt ki, majd az ablakhoz sétált és meglátta San Francisco-t- Ez remélem, hogy csak egy nagyon-nagyon rossz álom!
Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Sidle! –vette föl a kitartóan csöngő készüléket.
- Szia Sara! Itt Gil Grissom, tudod néhány éve az egyetemen tartottam előadást, és hallottam, hogy, azóta helyszínelő lettél.
- Igen, miben segíthetek Mr. Grissom? –próbált hivatalos maradni Sara, és leplezni azt, hogy nincs teljesen tisztában a dolgokkal.
- Egy sajnálatos dolog történt az egyik helyszínelőnkkel, és szükségünk van egy független szakértőre. Elvállalnád a dolgot?
Sara elgondolkozott.
-„Talán egy új esélyt kaptam az élettől? Mi lesz, ha nemet mondok? Nem, azt nem lehet! El kell vállalnom!”
- Természetesen! Majd tudna küldeni egy rövidebb jelentést az ügyről? Most le kell tennem, akkor a holnapi járattal utazok Vegas-ba. Viszonthallásra!
- Rendben, küldöm, viszhall!
Sara letette a telefont és az ablakhoz sétált. Ekkor nyílt a szoba ajtaja, és egy fiatalabb Sidle lépett be rajta. A nő nem vette észre idősebbik énjét, egyszerűen elsétált mellette. Sara már meg akarta kérdezni, hogy nem látja e, amikor a 27 éves lány felé fordult, nem szólt semmi, majd a lap topjához léptett. Bekapcsolta a gépet, majd azonnal üzenete érkezett.
- Meg jött a jelentés! –gondolkozott hangosan Sara- Akkor megyek és megveszem a jegyemet.
Csupán 5 éve dolgozott a San Francisco-i Bűnügyi Laborban. A fiatalabb Sara felállt, majd távozott a szobából. A 35 éves nő követte őt, egészen az előtérig. Már emlékezett, az egész történetre. Akkor is habozott. Habozott, hogy igent mondjon-e, de végül nem mondhatott nemet. Utána elment a reptérre és megvette a jegyet. Aztán este ment dolgozni, a repülőn pedig átolvasta az ügy jelentéseit...Egy hirtelen villanás...Sara Sidle egy újabb helyen találta magát. Ez már Las Vegas volt, azonnal felismerte, de nem tudta, hogy mikorra érkezett. A ház, ami mellett állt, igen csak ismerős volt neki. Ekkor egy autó állt meg mellette. Ő maga vezette, az ülésről pedig Nick Stokes kollégája szállt ki. Amíg beszélgettek hallotta a rádió műsorvezetőjének hangját.
- 2004. Augusztus 15-e van, ma is verőfényes napra számíthatunk. A várható hőmérséklet 40-42 ˚C lesz. További szép napot Las Vegas! –majd egy pergősebb szám következett. Sara Sidle emlékezett erre a napra is. Azon a napon volt, amikor rátámadtak az elkülönítőben. A 32 éves nő kiszállt a kocsiból, ekkor Sara megláthatta a vörös foltot a nyakán.
- Gyerünk, fel kell ébrednem! –győzködte magát Sara... Ekkor hirtelen minden elsötétedett. Egy villám szelte keresztül az eget. Hirtelen azon kapta magát, hogy a haja csurom vizes. Korom sötét volt, de ha Sidle megerőltette a szemét, kivehette a táj jellegzetességeit. A homokdűnék most hömpölygő sártengerré változtak. Sara észrevette a vérvörös autót, ami alatt akkor feküdt. Ismét egy villám, majd farkas vonyítás. Ez az emlék maradt meg a legerősebben az agyában, ezt az egyet soha sem fogja elfelejteni. Hirtelen sajogni kezdett a keze, végig a válláig, a lábai is remegtek. Összeesett a sárban és alig kapott levegőt, ezalatt másik énje a vérvörös Mustang alatt küzdött az életéért.
- Mi történik velem? –nyögte Sara, miközben levegőért küzdött- Nem akarok meghalni, segítség! Valaki segítsen!
Hirtelen minden elfehéredett körülötte. Még mindig a földön feküdt, de tagjai már nem fájtak annyira. Felemelte a fejét, körülnézett és nem látott semmit.
- Meghaltam?! Na ne már!!
Ekkor hangokat hallott, hallotta amint a nevét kiabálja valaki.
- Sara! –kisebb csönd- Sara!
Felismerte Grissom hangját.
- Sara! Sara!
Újabb villanás, majd Sara Sidle már ismét otthon volt. A fején izzadság cseppek csordultak le.
- Jól vagy édes?
- Igen, persze...
- Segítségért kiabáltál!
- Semmi bajom Gil, ne aggódj!
Sidle felkelt, majd letörölte a homlokát.
- Csupán átéltem néhány emlékemet. Most megyek dolgozni, le kell adnom Ecklie-nek a jelentést. –ezzel Sara távozott a szobából, magára hagyva Griss-t, aki nagyon nem értette ezt az egészet.
The End / 2007.12.22.
Written by: Sandle
Következő fejezet: Nem csábít már a fény
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
